Kazinczy Ferenc könyvtári gyűjteménye Sárospatakon

Láthatjuk, hogy a Kazinczy-könyvtárnak csupán ez a szerény szelete is mennyire gazdag, s következtethetünk belőle a gyűjtemény egészének a belbecsére. Az egyes köteteknek, műveknek föl lehet becsültetni a könyvészeti, könyvpiaci értékét, de vajon kifejezhetjük-e az ilyenkor használatos mértékekkel azt, hogy mihez fogható a történeti, eszmei értéke ezeknek a munkáknak? Bizonyos, hogy mindenütt a világon értékesnek tekinthetik őket, de a saját hazájukban, az eredeti gyűjteményük részeként, s a kollégiumi Nagykönyvtár állományában a helyükre kerülve, mind a magyarság, mind Közép-Európa számára pótolhatatlanok és szinte fölbecsülhetetlenek. Kazinczy nem bibliofil volt elsősorban, hanem tudomány-, és irodalomszervező. A látókörébe került hungaricumokat nem akarta idegen országban tudni, ezért azokat a darabokat, amelyeket képtelen volt megvenni, igyekezett közvetíteni intézményekhez, magyarországi magángyűjtőkhöz. Gulyás és Kiss tanulmányának jegyzetanyaga már jól mutatja a levelezés ilyen értelmű értékelését, de következetesen a teljes korrespondenciát így még senki sem tekintette át.