Kasparek

Új könyvéről mondja az író: "Öt nagy regényt szeretnék megírni - így gondoltam valamikor, kezdő íróként -, a többi csak tréning. Aztán megtanultam, hogy a művészet, mint annyi másban, sajnos ebben is hasonlít a sporthoz: az edzés magánügy. Nincs ujjgyakorlat és nincs tollpróba, nincs kis kompozíció és nincs nagy kompozíció; és mindegy, hogy novella vagy nagyregény, elbeszélés, színmű vagy forgatókönyv, mikor az író kapcsolatba kerül az olvasóval, tágabb értelemben a közönséggel, akkor nincs mentség, az vérre megy. És nincs könnyű műfaj sem: a komédia semmivel sem vidámabb dolog, mint a tragédia, mert az a tragédia fonákja. A kisszerűben, a nevetségesben mindig van valami szomorú és lehangoló, míg a nagy formátumú hősök sorsa fölemel. De mit tegyek, ha nagy formátumú hősökkel mostanában nem találkozom? Az írónak az a dolga, hogy fölmutassa, amit tapasztalt, beszámoljon arról, amit tud. És nemcsak hitelesen; ez kevés. Őszintén, mert ez a legtöbb, amit az író tehet. Még egy információval is tartozom az olvasónak. A kötetben közölt Özvegyek című drámámat két változatban írtam meg. A második, amit a József Attila Színház Berényi Gábor rendezésében mutatott be, hitem szerint jobb színház. Az itt közölt első változat viszont talán - jobb irodalom."