Karnevál

"Ha a mesemondó mindhalálig hű a történethez, akkor a csönd megszólal" - írta Karen Blixen Az üres lap című elbeszélésében, és csaknem tizenhárom évvel a halála után, e tétele igazolásaképp Karnevál címmel megjelent egy válogatás kiadatlan novelláiból. A sikerre való tekintettel később újra meg újra kiadták a gyűjteményt. A kötet jó néhány elbeszélése Blixen legtermékenyebb írói korszakában született. Akad köztük olyan, melyet valamilyen okból félretett, olyan, amelyet, ahogy ő fogalmazott: "szórakozásból" írt meg, és számos, befejezetlenségében is kiváló mű. A könnyed, ironikus hangvételű családi komédiától a detektívtörténeten át, a később oly jellegzetes fantasztikus történetekig terjed a válogatás. Szinte mindegyik elbeszélésben megjelennek a jellegzetes blixeni témák. "Hibás az a hagyományos elképzelés, miszerint a testet el kell takarni, az arcot pedig fedetlenül hagyni, éppen ellenkezőleg kellene, hogy legyen. Egy nő sem mutathatna szebben, mintha mindössze csak egy álarcot viselne magán, valamint az igazságszeretet és a méltóság közös emberi eszméit sem valósíthatná meg nagyobb mértékben, amit egyébként ruhában és anélkül is nehéz elérni. Az álarc legalább megszabadít az énünktől, erre törekszik minden vallás is. Olyan, mint az éjszaka bármelyik rövid szakasza, amely magában foglalja annak minden rejtélyét, mélységét és boldogságát, úgy, hogy közben biztosítja számunkra a lemondások nélküli szabadságot." Részlet a könyvből