Kánon és ellenpont - Beszélgetések zenéről, társadalomról

Barenboim, a világhírű pianista és karmester és Edward W. Said, a Columbia Egyetem - nemrég elhunyt - híres tanára, neves kritikus és az "orientalizmus" elnevezésű akadémiai stúdium kitalálója életre szóló barátságot kötött egymással. Amikor csak tehették, találkoztak és beszélgettek, négyszemközt és pódiumon, közönség előtt egyaránt. Két rendkívül művelt, irigylésre méltóan tájékozott ember hallgatta egymást, vitatkozott, de soha nem ment ölre egymással. Az ő barátságuknak, mély, szenvedélyes és a szó valódi értelmében toleráns eszmecseréjüknek, egy igazi értelmiségi magatartásnak a lenyűgöző foglalata ez a pompásan szerkesztett könyv. Ők ketten nagyon sok mindenben nem értettek egyet, de az egyik fél véleménye sem brutális elutasításra, hanem a lehetséges továbbgondolásra és együtt cselekvésre ösztönözte a másikat. Egyikük sem relativizált: a zsidó Barenboimnak és a keresztény palesztin Saidnak egyazon kulturális és erkölcsi hagyományban gyökerezett az értékrendje. Ezen az alapon gondolkodhattak együtt zenéről, irodalomról, igazságosságról és aktuális politikai kérdésekről - arról, hogy mit jelent az egyetemes kultúra történetében a wagneri zene, miért akkora mester Furtwängler, mi a közös Balzacban, Dickensben és Wagnerban, de arról is, hogy miért vallanak sorra kudarcot a nyugati ihletésű béke-erőfeszítések az izraeli-palesztin konfliktus megoldásáért, hogyan képes a művészet túllépni a nacionalista és politikai ellentéteken, valamint hasonlóan izgalmas és húsba vágó kérdésekről.