Kánaán pusztulása - Ókori regény, 1.-2. kötet

A két kötet egy könyvben. Hasonmás kiadás, a Nemzeti és Nyomdai Részvénytársaság 1921-es kiadása alapján készült. Részlet: Hárman ültek a kis elefántcsontteremben. Kanáneus, Arad királya, Szilla, kis finomtestű és még finomabb lelkű felesége s a hindu költő, Azdrahábel. Mindahárman fehérselyem köntösben voltak; rojtok, himzés, övek, csattok és zsinórok nélkül. Kanáneus és Szilla felséges voltát csak a fejükre húzatott hüvelykujjnyi széles aranyabroncs jelezte, míg Azdrahábelnek fehér selyemszalaggal volt a homloka is átkötve. Szép ember volt mindahárom. Kanáneus igazi királyi alak. Hatalmas termet, nemes arányok és formánk, szinnek finomsága. Olyan arca volt, mintha minden vonást művészi gonddal csiszolt volna rajta a Teremtő. Nagy, tiszta, nyugodt szemei tengerszemhez hasonlítottak, melynek vize sötét, de csillagok fénye ragyog ki belőle. Orra, szája finom metszésü, tökéletes mintáju, haja és szakálla pedig, melyet ápolói naponta a homokórának háromszor való megfordítása alatt szednek csigákba és más rajzok szerinti művészi mintákba, dús, fekete és oly finomszálu, mint a selyem. Arca leányosan finom, gyengén piros és jóságosan nyugodt.