Justh Zsigmond naplója

Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmányokkal és jegyzetekkel ellátta: Halász Gábor Justh Zsigmond eddig ismeretlen, kétrendbeli naplója más értékes kéziratokkal együtt 1939-ben került dr. Justh JÁnos aradmegyei földbirtokos, Justh Gyula fia és az író unokaöccse révén az Országos Széchenyi Könyvtár birtokába. Neczpáli Justh Zsigmond 1863. február 16-án születik Pusztaszenttornyán, Békés vármegyében. Jogi és nemzetgazdasági tanulmányokat folytat Kielben , Zürichben, majd Párisban, korán megkezdi irodalmi kísérleteit is; a francia analitikus iskola az eszménye, lélekábrázolásra és társadalomrajzra törekszik mindjárt első elbeszéléseiben (Káprázatok, 1887). Modelljeit a főúri társaságból választja, amelyben családi összeköttetéseinél fogva otthon van s amelyre első reformterveit is alapítja. Fiatal mágnásbarátaival angol mintára vitakört alapít a korkérdések megtárgyalására, később műpártoló egyesületet hoz létre; célja az ország születési és szellemi vezető rétegének közelítése. Döntő hatással van reá ismételt párisi tartózkodása, ahol az irodalom és a társaság élénk, termékeny kapcsolatát figyeli meg. Elhatalmasodó tüdőbaja miatt 1890-től az év legnagyobb részében déli vidékeken utazik, felkeresi Spanyolországot, a francia Riviérát, Szicíliát, Görög-, Törökországot, sőt Indiába is elkerül. Útjain a kozmopolita társaság elegáns életét éli és írja le sűrű cikkeiben, de nyaranta szenttornyai birtokán parasztjait figyeli, ismerkedik zárt világukkal, természetükkel, érdekes kísérletként színházat játszat velük. Egyre inkább az ő egészséges tulajdonságaiktól várja a társadalom újjáteremtődését. Munkássága meggyőződésének megfelelően kettős: egyrészt a kifinomult rétegek gyengeségét, hanyatlását mutatja be (Művészszerelem, 1888; A pénz legendája, 1893), másrészt a föld népének erőtartalékát, erkölcsi fölényét (A puszta könyve, 1891; Gányó Julcsa, 1895). Utolsó regénye, a Fuimus (1895), a felvidék úri famíliáinak sorsán igazolja tételét; személyes élményekből táplálkozó családi krónika, amelyet a környezetrajz és társadalombíráló elveinek összefoglalása tesznek nagyszabásúvá. Regényei ciklusba illeszkedtek volna a felvidék után Erdély, Pest társadalomképével; betegsége nem engedte meg tervei valóraváltását. 1894. október 9-én, alig harmincegy éves korában meghalt. Műveihez sorakozik most az itt közölt és a legújabb időkig ismeretlenül maradt kettős napló párisi és itthoni életéről, társaságáról.