Julianus barát és napkelet fölfedezése (Magyar ritkaságok)

A XIII. századig Európa alig tudott többet Belső-Ázsiáról - Napkeletről -, mint amit a latin auktorok, történészek és földrajzi írók hagyományoztak rá. Egy nagy történelmi eseménynek kellett bekövetkeznie, mely a távoli világból származó új ismeretek tömegével megrendítette a hitet az antikvitástól örökölt geográfiai kép lezártságában, s ezzel elindította azt a folyamatot, mely a távoli földrész fölfedezéséhez vezetett. Ez a nagy történelmi esemény a Mongol Birodalom Európát is fenyegető terjeszkedése, a tatár invázió volt. A század húszas éveiben már érkezett néhány - töredékes - hír Európába tatárokról, de az az első fontos, figyelemre méltó és riasztó híradást a keleten maradt magyarok fölkutatására induló Julianus barát hozta, hogy aztán nyomában sorra keressék föl hittérítők, követek és utazók Belső-Ázsiát és a Mongol Birodalmat. Az ő úti jelentéseiket, beszámolóikat gyűjtötte össze Győrffy György, köztük olyan írást is, amely most jelenik meg először magyar nyelven. A Julianus barát első és második útjáról készült jelentésekben nemcsak arról olvashatunk, hogy a mongolok Németország megtámadását tervezik, hanem érdekes leírást is kapunk a tatárok eredetéről, hadi szokásairól és uralkodóiról. Péter oroszországi érsek vallomása 1245-ben hangzott el a lyoni zsinaton: rövid, tömör és világos beszámoló a tatárokról. IV. Ince pápa 1245-ben - egy Güjük kánhoz címzett, e kötetben is olvasható levél kíséretében - Plano Carpini szerzetest küldte a mongolokhoz. Carpini beszámolója a mongol birodalom belső viszonyait ismerteti, tolmácsa, Benedictus Polonus feljegyzései is erről az útról és tapasztalatairól szólnak.