Jönnek!

A RÁDIÓ MELLETT ültünk és vártuk a híreket. Sem kezünk, sem agyunk nem foglalkozott semmivel. Csak éppen ültünk és néztünk magunk elé, mint ilyenkor mindig, egy képre, vagy a szőnyeg valamelyik mintájára akasztva tekintetünket, azzal a fásult apátiával, melyet mint vastag kérget aszalt lelkünk köré a fölénk súlyosodó történelem fülledt várakozása. Vártunk. Huszonkét évig észre se vettük, hogy várunk, hogy ezért a várakozásért nem haladt semmi úgy, mint kellett volna, hogy csak kapkodtunk, szinte céltalanul, ehhez és ahhoz. Huszonkét évig észre se vettük, csak ebben az utolsó évben döbbentünk rá a valóságra: hogy várunk. Élünk máról holnapra és várunk, terv és cél nélkül visszük dolgainkat, csak éppen, hogy meg tudjunk élni ma, mert a holnap már valami furcsa várakozás ködébe vész, mely ha nem lenne: értelmét vesztené a létezésünk ezen a világon. Ebben az utolsó évben, hogy a maga teljes egészében ráeszméltünk erre a csökönyös várakozásra, már valóban nem is akartunk egyebet tenni, csak várni. A Baumgarten-díjas kiváló fiatal erdélyi írónak ez a könyve a legizgalmasabb beszámoló Erdély visszatérésének nagy napjairól. Azt mondta el benne, mit élt át a visszatérés tizennégy napja alatt, mennyi szenvedés és öröm, aggódás és ujjongás élt a lelkekben ezekben az izgalmas történelmi pillanatokban. Wass Albert könyve nem riport, nem beszámoló; regénye ez a nagy tizennégy napnak, lenyűgöző képekben, az élmény elragadó forróságával, egy kiváló író megrázó erejével. Annak a léleknek a vallomása, amely huszonkét éven át, szenvedések és megpróbáltatások között csak erre az egy szóra vár: ,,Jönnek!"