Jöjj vissza hozzám (Az egész ország Kovács Józsija volt!)

Így éltem az operasztárral, aki csak így ismertek: Kovács Józsi. "Jöjj vissza hozzám", de ő nem jöttt... Telebeszélték a fejét, és bármi rosszat elhitt, pedig ismert. Félt mindentől és mindenkitől. Majd eljött az idő, amikor már tőle kellett félni. Huszonnégy évembe került, míg elengedtem a múltat, minden szépségével, bánatával együtt. Mindenemet neki adtam: szeretetem, tudáspm, vagyonom. Építettem a karrierjét, és védtem, mint egy sérült lelkű kismadarat, mert az volt. Ám nagyon tehetséges. Ha énekelt angyal szállt a nézőtér felett, szárnyai alatt a közönséget elbűvölte. Mindent megtanult, amit kellett, és egyszer csak már nem volt szüksége rám. Minden és mindenki felett állónak érezte magát, bántott, megalázott. Elvesztettem szerelmem, az imádott munkám, az együtt felépített családot. Csak a fiam maradt nekem, született egy csodás kisunokám, és már nem szenvedek, csak emlékezem. Emlékezzetek velem, mivé lehetnek a nagy szerelmek!