Jog, szabadság, erkölcs

könyvtárból kivont. Herbert Hart, a kiváló angol jogfilozófus egész életműve szorosan összefonódott a filozófia oxfordi mozgalmával. Először a klasszika-filológia és a görög filozófia körében folytatott tanulmányokat, és bár ezen a téren is kimagasló eredményeket ért el, végül a jogi pályát választotta. A II. világháborúig hazájában a polgári jogi kérdések elismert szakértője lett. 1944-ben bevonult, és a brit titkosszolgálatban katonáskodott Gilbert Ryle és Stuart Hampshire társaságában, akikkel nagyszerű szemináriumokat tartott a filozófia mibenlétének és művelésének kérdéseiről. John Laughton Austin és Isaiah Berlin mellett ők hárman alkották annak a csoportnak a magját, amelyhez a Moore, Russell és Wittgenstein nevével fémjelzett Cambridge vonzáskörzetéből kiszakadt gondolkodók csatlakoztak, és létrehozták a filozófia ún. oxfordi mozgalmát. Hart 1953-ban foglalta el az oxfordi egyetem jogbölcseleti katedráját. Leghíresebb műve, A jog fogalma 1995-ben jelent meg magyarul (l.: 9525023). Életművén belül is különös hely illeti meg a most Krokovay Zsolt fordításában nálunk is olvasható Jog, szabadság, erkölcs című munkáját. A könyv alapjául szolgáló Stanford-előadások alkották az erkölcs - a szerző szóhasználatával élve: a többségi erkölcs - jogi kikényszerítésének lehetőségéről szóló Hart-Devlin vita kiindulópontját. Elemzései a hétköznapi erkölcs problémáinak egész sorában váltak hivatkozási alappá a hatvanas-hetvenes években, pl. az öngyilkossággal, a prostitúcióval, a halálbüntetéssel, a homoszexualitásal, az abortusszal vagy a paternalizmussal kapcsolatos kérdésekben. - A könyv a jogi felsőoktatásban résztvevők mellett az etika és a jog iránt elmélyültebben érdeklődő olvasóknak ajánlható