Jó barátok

Új regényében Le Carré visszatér régi nagy témájához: a nemzetközi hírszerzés világához. Két főszereplője közül az egyik a világmegváltó terveket dédelgető, önzetlen és kicsit hóbortos angol, Ted Mundy, a másik Sasha, egy német náci igen tehetséges, ám megváltó ideológiáknak a megszállottságig elkötelezett fia. A hatvanas évek baloldali diákmozgalmaiban ismerkednek össze, Nyugat-Berlinben akcióznak, míg a rendőrség szét nem robbantja szervezetüket. Mundyt összeverik és hazazsuppolják, világjáró amatőr színtársulatokat kísérget a Brit Kulturális Kapcsolatok Tanácsának alkalmazottjaként, így találkozik újra Kelet-Németországban Sashával, aki zseniális szervezőkészségét most a Stasinál kamatoztatja. De kiábrándult a szocializmusból, és Mundyval küld üzenetet az angol titkosszolgálatnak: kettős ügynöknek ajánlkozik. Mundyból lesz a kapcsolat, őt is kiképezik hírszerzőnek – értékes munkát végeznek, amíg csak tart a hidegháború. A rendszerváltás után Sasha eltűnik, Mundy sodródik, Németországban köt ki mint idegenvezető. S ekkor megint felbukkan Sasha. Immár a legutóbbi iraki háború zajlik, a frontok jóval kuszábbak és homályosabbak. Sasha és az idealista Mundy új feladatba vágnak, egy alapítvány szolgálatába szegődnek, amely az amerikai politikát akarja leleplezni, mígnem kiderül… De ennél többet már igazán nem árulhatunk el. Elég az hozzá, hogy a feszültség fokozódik, és hogy a könyv Le Carré legjobbjai közé tartozik. A brit kémregény-irodalom élő klasszikusa David Cornwell, ismertebb, írói nevén John le Carré 1931-ben született a Dorset grófságbeli Poole-ban. Előkelő magániskolákban végezte tanulmányait, majd Svájcban és Oxfordban járt egyetemre. Néhány évi etoni tanárkodás után 1959 és 1964 közt külügyi szolgálatot végzett Németországban, s így kapcsolatba került a hírszerzés világával, de azt kereken tagadja, hogy maga is kém lett volna. Alakjai csöppet sem hasonlítanak a James Bond-regények és -filmek mesebeli szuperhőseihez. Regényeiben a kémek életének szomorúbb, kalandokban szegényebb, de valóságos emberi drámákban gazdagabb világa tárul fel. Kiváló hangulatteremtő képessége, rendkívüli dramaturgiai érzéke, elegáns stílusa és szellemes dialógusai miatt nem csak műfajában ismerik el érdemeit, a kritikusok legtöbbje klasszikus szépirodalmi mércével mérve is kiváló írónak tartja. Harmadik regénye, A kém, aki bejött a hidegről (1963) tette híressé. Meddig erkölcsös a kém munkája, milyen célok szentesítenek milyen eszközöket - ilyen kérdések foglalkoztatják Le Carrét kezdettől fogva. Leghíresebb szereplője, George Smiley csehovi figura, és minden, csak nem férfiszépség. Néhány könyvéből - Kettős szerepben (1984), Orosz ház (1990), A panamai szabó (2001) -- Le Carré filmforgatókönyvet is írt.