Iszonyat

A durva zajokra egy kamaszlány szaladt a szobába, aki éles sikításával fogadta a látottakat. A lány azonnal menekülésre fogta, szaladva távolodott volna a folyosón, de a lény a bokáira csapta csápjait és a padlóra rántotta. Az őrjöngő, sikító lányt lassan visszahúzták a csápok, és a távolság csökkenésével felduzzadó félelme egyre élesebb sikolyt produkált. A szörny maga elé húzta foglyát, és rönkös patájával a fejére taposott. A megreccsenő koponya megsértett bőrén át vér buggyant elő. Az élettelen felsőtestre tekerte csápjait és ormánya elé emelte. A bevérzett szemek alatt a száj görcsösen zárt volt, mozdíthatatlan tiltást vont a megtermékenyítés elé. Néhány másodpercig csak szemlélte az akadályt, majd szarukésekkel megáldott kezét a holttest feje felé emelte. Hatalmas ütést mért az összezárt szájra, s a felzáródott állkapocs könnyedén leszakadt, végképp eltorzítva a fiatal lány emberi arcát. A bőrein csüngő vérzékeny fejrészből megindult az ömlő vér. Az éltében fiatalosan pirosló arc, hófehérré fakultan világított a mélyvörös vérpatakok hálója mögül. Az ormány a szétszaggatott szájra simult és befecskendezte a faját szaporító kromoszómákat.