Inkretintengelyen ható terápia a diabetológiai gyakorlatban

Az utóbbi mintegy két évtizedben a 2-es típusú diabetes került a figyelem középpontjába a számtalan megoldatlan gond miatt. Az inkretintengelyen ható készítmények a 2-es típusú diabetes kezelésében merőben új hatástani csoportként jelentek meg. A 2-es típusú diabetesben szenvedők számának meredek emelkedése komoly népegészségügyi gondot idéz elő, az e diabetestípusra jellemző kardiovaszkuláris szövődmények tovább súlyosbítják az érintettek helyzetét. Ugyanakkor a gondok újabb és újabb terápiás lehetőségek megvalósítására ösztönözték a kutatókat. Ennek eredményeképpen az antidiabetikumok terápiás palettája napjainkra örvendetes módon bővült, de a kutatási eredmények alapján az is becsülhető, hogy a töretlen fejlődés eredményeképpen újabb készítmények válnak majd rövid időn belül elérhetővé a cukorbetegek számára. Hazánkban először (2008-ban) a DPP-4-gátlók első képviselőjeként a sitagliptin került forgalomba, a GLP-1-mimetikumok között elsőként az exenatidot regisztrálták, bevezetése a liraglutiddal egy időben, 2010-ben történt. Az inkretinterápiával kapcsolatos alapvető ismereteket a 2009-ben megjelent ,,Inkretinhatáson alapuló antidiabetikus terápia cukorbetegségben" c. kismonográfia foglalta össze. Miután néhány éven belül az ismeretek jelentősen bővültek (aminek nyomán ma a DPP-4-gátlók alcsoportjában öt, a GLP-1-mimetikumok között pedig négy készítmény használatos a hazai klinikai gyakorlatban), indokolttá vált, hogy az inkretintengelyen ható terápiás lehetőségeket egy szinte teljesen új monográfiában foglaljuk össze.