Indián művészet Mexikótól Peruig - Fekete-fehér, színes fotókkal gazdagon illusztrálva.

Latin-amerikai művészet: Latin-Amerika területén a legkorábbi művészeti alkotásnak tekinthető lelet a Mexikó-völgyben talált pleisztocén kori, kutya- v. coyote-fej formájú Tequixquiac-csont. A legkorábbi kerámia a kolumbiai Puerto Hormiga és San Jacinto (Kr. e. 3990-3715), ill. az ecuadori Valdivia (Kr. e. 3200) lelőhelyről származó, főként nőket ábrázoló, néhány cm magas agyagszobrocskák. Az agyagszobrászat Mexikóban vált önálló műfajjá. A Kr. e. 2. évezredtől kezdve készítettek főként női, gyakran hangsúlyozott nemi jelleget mutató, meztelen, bonyolult hajdísszel ellátott, sokszor festett szobrocskákat. Később túlsúlyba kerültek a férfi szobrocskák, sok esetben azonosítható isteni attribútumokkal. A legkorábbi mezoamerikai civilizáció, az olmék (Kr. e. 1200-500) fő művészeti ága a kőszobrászat volt, ennek legjellegzetesebb alkotásai a 10 tonnát is meghaladó monolit fejek (vsz. uralkodók emlékszobrai), valamint a jadéból faragott, ember-jaguárt ábrázoló faragványok. Az olmék civilizáció lehanyatlásával párhuzamosan virágzott fel Monte Albán városa, amelynek legjellegzetesebb alkotásai az egyik piramis lábazatát borító, ún. Danzantes-domborművek, ezek elnevezésükkel ellentétben nem táncosokat, hanem foglyul ejtett meztelen uralkodókat ábrázolnak, mellettük a nevüket v. városukat jelképező írásjellel. A spanyol hódítás előtti Amerika egyetlen teljes értékű írásrendszerét a maják (klasszikus korszak: Kr. u. 250-900) hozták létre. Ezzel az írással az uralkodócsaládok tetteit örökítették meg mészkőből faragott sztéléken, épületeket díszítő, mészstukkóból, kőmozaikból készített v. fából faragott domborműveken, fényesre polírozott, több színűre festett agyagedényeken, jade- és csontfaragványokon. Az uralkodókat és mellettük a különféle isteneket (Nap- és Esőisten) díszes viseletben, gazdag ikonográfiával ábrázolták (Pakal uralkodó szarkofágjának fedőlapja, Palenque, Feliratok Temploma). A maja művészet speciális alkotásait jelentették a mésszel bevont fakéregből készített papírra festett kódexek, amelyek közül mindössze három, a posztklasszikus korszakból való drezdai, párizsi és madridi maradt fenn, valamint az épületek belsejét ékesítő falfestmények (->Bonampak). A másik korabeli nagy mexikói civilizáció, ->Teotihuacán művészetének legjellegzetesebb darabjai a vulkáni kőből csiszolt maszkok és az áldozati célra készített díszes füstölőedények, továbbá a színes falfestmények. Ezek egyik fő témája a közép-mexikói száraz fennsíkon különösen fontos víz. A birodalom főv.-ában mintegy 400 kézműves műhely maradványait találták meg; ezek egy részében művészi agyagedényeket készítettek, másutt obszidiánt, féldrágakövet, ónixot dolgoztak fel, tengeri kagylóból faragtak díszeket. - A Kr. u. 10. sz.-ban kezdődő posztklasszikus korszakra a korábbiaknál jellemzőbbek a militáns vonások, a tolték és azték művészetben gyakoriak a harcosábrázolások. E korszak művészeti szempontból egyik legfontosabb kultúrája a mixteca-puebla kultúra, amely falfestményei mellett hasonlóan sokszínű kódexeiről, valamint aranyművességéről (leghíresebbek a Monte Albán-i hetedik sír aranyból és hegyi kristályból készült mellékletei) és kagyló-türkiz mozaikjairól ismert. A Mexikó prekolumbián korszakát lezáró azték civilizáció legjellegzetesebb alkotásai a különböző isteneket, természetfölötti lényeket ábrázoló, vulkáni kőből és obszidiánból faragott domborművek és szobrok, az előbbiek közül a leghíresebb a közepén a Napkorongot megjelenítő ún. Naptárkő. - A Mezoamerika és az ősi Peru közé eső, ún. Átmeneti Terület, Costa Rica, Panama és Kolumbia kultúráinak a polikróm agyagedények mellett a legjellegzetesebb alkotásai a különböző állatokat és mitikus személyeket, főnököket ábrázoló, kalapálással és viaszveszejtéses öntéssel aranyból és tombakból (arany és réz ötvözete) készített figurák, valamint a kőfaragványok, közülük a legismertebbek a San Augustín-i szobrok Kolumbiában. D-Amerika atlanti partvidékén az Amazonas-delta hatalmas szigetét elfoglaló és a Kr. u. 5-15. sz.-ban virágzó Marajó-kultúra emberalakos temetkezési urnái kiemelkedőek.