Igazság I-II.

Zola és a naturalizmus Amikor Zola született - 1940-ben -, a francia irodalom porondján Victor Hugo romanticizmusa uralkodott, Musset és George Sand szentimentalizmusa és az a lírai hangulat, amelyet a mai közönség a Bohéméletből és a Traviatából ismer. De ugyanekkor Auguste Comte meghirdette a pozitív filozófia vallását, a teológiai és metafizikai miszticizmussal szemben. Amikor Zola egy könyvesbolt elárusítójaként a pult mögött falta a könyveket, s titkon maga is írni kezdett, ügyészségnek és társadalomnak egyaránt gondot okozott egy Madame Bovary című regény, amelynek addig ismeretlen írója, a harminchét éves Flaubert megpróbált áttörni a romantika korlátain: hamis igazságok és hamis érzelmek helyett a valóságot írni szépen. Amikor pedig Zola kiemelkedett a könyvesboltból és 25 éves fővel nekilátott annak, hogy ezentúl ne árusítsa, henem írja a könyveket, megváltozott világot talált, amelyben a tudományos igazság kutatása volt a jelszó. 1862-ben jelent meg francia fordításban Darwin könyve a fajok eredetéről, amely egy háromezer éves babona ledöntését és megoldhatatlannak vélt problémák megoldását ígérte az emberiségnek. 1863-ban a volt papnövendék, Ernest Renan, tudományos kutatásai alapján kinyilvánítja véleményét: Jézus ember volt. 1864-ben Hippolyte Taine irodalom- és művészetbölcseletében merőben új erkölcstan alapját rakja le: "Bűn és erény produktumok, akár a vitriol vagy a cukor." És 1865-ben megjelenik Claude Bernard Philosophie expérimentale-ja, amely az orvosi mesterséget kísérleti tudománnyá akarja előléptetni. Orvosi könyvnek Hippokrates óta nem volt ilyen irodalmi sikere. Vissza FÜLSZÖVEG Az Igazság Zola Négy evangélium című regényciklusának harmadik darabja. Ez is, mint a ciklus valamennyi kötete, önálló regény, eszmei - nem pedig tartalmi - kapcsolata van csupán a többivel: ez a zolai koncepció, amely szerint ez a ciklus az élet legfontosabb területeivel hivatott foglalkozni, azokkal a "kulcspozíciókkal", amelyeken áll vagy bukik Franciaország jövője. Az izgalmas Igazság középpontjában egy sötét bűnügy áll, amelynek perében korrupt bírák s a középkori tudatlansággal, babonasággal fertőzött közvélemény szörnyű ítélettel sújt egy ártatlan embert. A reménytelen helyzetben egy egyszerű néptanító áll ki az ártatlanul bűnhődőért, s évtizedek szívós nevelőmunkájával, új, felvilágosult nemzedékek felnevelésével napfényre segíti az igazságot: ez az új nemzedék már nem is ismeri, meg se érti azt a légkört, amelyben az ostobaság és gonoszság ilyen égbekiáltó igazságtalanság szülője lehetett...