Ifjúkor a Belvárosban

FÜLSZÖVEG "...a Vallomás és búcsú és a Liane megjelenése után eszméltem rá, hogy önéletrajzi munkáimban mindent elmondtam a múltról, de éppen a leginkább útnak indító évekről és élményekről, a gyermek- és kamaszkorról úgyszólván hallgattam. Azzal a tervvel láttam hát hozzá, hogy ebben megírom, hol s hogyan nőtt fel az, aki az előzőket megírta, mint tágult a tudata, s ismert meg egy városrészt, majd egy egész várost, mint kötődött ehhez a városhoz s egyben az építészethez örökre, s ugyanakkor miért lett az egykori belvárosi élet szűk s fojtogató számára, hogy később szinte menekülnie kellett belőle..." Granasztói regénye, a Vallomás és búcsú bővített kiadásában, befejező részként 1965-ben jelent meg először. Lapjain előttünk lényegül át a múlt valóságból irodalommá. Írását a távolság és közelség együttes jelenléte s valamiféle nosztalgikus irónia hatja át, amely annak realitását megőrizve varázsolja át költészetté a témát. Saját előadásmódjára is érvényes az, amit Scott Fitzgeraldról szólva állapított meg: "Valami fénytöréses, finom, poétikus s hasonlíthatatlan atmoszférát teremt... az akkori és ottani életnek kaotikus, álomszerű s alapjaiban fájdalmas hangulatát, végső fokon valami tündérivé átköltött borzalomét..." Vissza