Hüperión

FÜLSZÖVEG Hüperión a görög mítoszban: titán, a napisten atyja, de voltaképp egy Héliosszal. Neve körülbelül azt jelenti: fölső, felettünk járó. Hölderlin Hüperiónja, a gyönyörű, csodálatos ifjú is titán, aki Hélioszként éltető, világító napja akar lenni népének és az emberiségnek. Azzá is válik, noha nem úgy, ahogy képzelte. Szabadságharca vereséggel végződik, tiszta eszményeit sárba rántják, meggyalázzák azok, akikkel és akikért fegyvert fogott, szerelmese meghal, ő maga üldözött vadként menekül Görögországból, s mégis: lénye és léte egyre sugárzóbb, aranylóbb nappá válik. Kibontakozás az ifjúkor zűrzavarából, szertelenségeiből, higgadás, érlelődés, megnyugvás: ez így egy lélek fejlődésrajza. Hölderlin azonban többet ad: minden nagy emberi törekvés metaforája, minden tettre vágyó fiatal lélek vívódása, magáratalálása, férfikorba érése - ez a Hüperión.