Homoszexualitás és társadalom

A homoszexualitás univerzálisan fellelhető viselkedéstípus, a homoszexualitas mint identitásképző tény ező azonban a modernitás jellegzetes termékeként jelenik meg: vagyis csak meghatározott típusú - modern - társadalmakra jellemző. A későbbi - posztmodern, későmodem? - idöszakból visszatekintve viszont megkérdőjelezhető a homoszexuális identitások létjogosultsága, a társadalmi viszonyok átalakulásával ugyanis fokozatosan eltűnnek a különböző szexuális gyakorlatok társadalmi jutalmazása, illetve büntetése révén elkülönülő homoszexuális és heteroszexuá!is létformák lényegi különbségei, és így egyre több helyen lehetünk tanúi annak, hogy a homoszexualitás elveszti identitásképző potenciálját. Mindennek velejárója, hogy a homoszexuális gyakorlatokra, illetve a homoszexuálisokra már nem koncentrálódik kényszeresen társadalmifigyelem, s míg az azonos neműek vonzalma továbbra is lényeges jellemzóje marad az egyéni életszervezésnek, nem képez akadályt az egyének társadalmi integrációjában. Kutatásaim történetileg igazolódni látszó előfeltevése, hogy a jól körülhatárolható - kivülről tulajdonított, majd az érintettek által internalizált - homoszexuális identitások létezése egyfajta társadalmi tünetként azonosítható -a mai Magyarországon a homoszexualitás identitásképző tényezőként való működése azt jelzi, hogy a magyar társadalomban az egymást kizáró monolitikus identitásminták az uralkodóak, melyek esetenként komolyan veszélyeztethetik az egyének társadalmi boldogulását. A homoszexuális identitást tehát elsősorban a megbélyegző társadalmi megkülönböztetés, a gyakorlati életben is megtapasztalható hierarchikus elkülönítés termékeként értelmeztem. Ez a jellemző tekinthető az egyéni - nem csak szexuális, de akár etnikai, vallási, politikai gondolkodásbeli - különbözőséghez való jog elutasításának társadalmi tüneteként.