Hó I-II.

"Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják" - vallja Orhan Pamuk legújabb művében. Megismerhetjük-e a mások szívében lakozó szeretetet és fájdalmat? Megérthetjük-e azokat, akik oly mély gyötrelmeket és oly sok csalódást éltek át, hogy elképzelni sem tudjuk? Ezek a kérdések foglalkoztatják Kát, a költőt, amikor tíz év frankfurti távollét után, 1992 telén édesanyja temetésére hazatér Isztambulba. Elfogadja egy liberális lap felkérését, hogy oknyomozó riportot írjon a távoli Kars városában zajló különös eseményekről. Saját gyermekkori vágyainak a felidézése is vezérli: amint tudomást szerez róla, hogy elvált asszonyként ott él egykori osztálytársa, a gyönyörű Ipek, újra feltámadnak régen elfojtott érzései. Ka megérkezik a kisvárosba. Felkeresi a titokzatos öngyilkossági hullám áldozataként elhunyt fiatal lányok családtagjait és barátait, a helyi rendőrséget, az eseményeket megörökítő és megjósoló Border City Gazette szerkesztőjét, s közben lassan feltárul előtte a város valódi arca. Vallási és politikai viták mérgezik az emberek életét, a fennálló államhatalom és a növekvő iszlám párt befolyása alatt vallási fanatikusok és reakciósok szállnak szembe a modernizáció, az egyházi reformok híveivel. Ka nagy lendülettel veti bele magát az alkotásba. Épp a Nemzeti Színházban szavalja egyik költeményét, amikor fegyveres zavargás tör ki, és a nézőtéren életét veszti az iszlám egyházi középiskola néhány tanulója. A tragédia rettenetes események sorát indítja el: letartóztatások, üldöztetések, gyilkosságok követik egymást, sokan a kurd nacionalistákat okolják, többen pedig politikai tőkét próbálnak kovácsolni a forrongásból. Az idén Béke-díjjal jutalmazott Pamuk regénye szülőhazájában heves indulatokat váltott ki. Az isztanbuli ügyészség perbe fogta a népszerű írót, mivel arról beszélt, hogy Törökországban egymillió örményt és harmincezer kurdot gyilkoltak meg, amit az ország mindmáig nem ismert el hivatalosan. A Hó viszont egyértelmű kritikai és olvasói sikert aratott. A méltatások mind hangsúlyozták, hogy a szerző - aki az irodalmi Nobel-díj egyik legesélyesebbnek tartott várományosa - elemi erővel ábrázolja a modern világ nyers brutalitását és elvakultságát, és minden szenzációéhes híradásnál felkavaróbban irányítja rá figyelmünket a kor és a térség aktuális problémáira.