Hívás

1947 és 1997 között írt rövid verseiből állította össze legújabb kötetét Kárpáti Kamil. Költői miniatűröknek nevezi költeményeit, és joggal, hiszen a leghosszabb darabok sem haladják meg a tizennégy soros terjedelmet, annál gyakoribbak a még rövidebb, a mindössze egy-két soros alkotások. A kötetet forgatónak mégsem támadhat az a benyomása, hogy formai bravúrkísérlettel van dolga, arra sem gondolhat, hogy valamiféle speciális műfajt talált fel a költő. A versekben ugyanis csak a terjedelem a közös tényező, egyébként külön-külön is, együttesükben is teljes költői világot revelálnak. Akad köztük klasszikus, vagy legalábbis klasszikus reminiszcenciájú epigramma, weöresi szó- és sorvers, költői pillanatkép, táj-, természet és városleírás, gúnyos-ironikus ötletvers, kámeaszerű képvers, és - nem kevés számban - igazi lírai nagykompozició is, csak épp miniatűr terjedelemben (Hívás; Morgenstern kamaszkora; Gyász; Öreg versek; Sírbeszéd Gérecz Attila fölött; Ütemezők; Esetem Clarával; Lesben utoljára stb.). A kötetben feltalálható a hosszúverseket író Kárpáti Kamil szinte minden témája, tárgya, versalakzata: a metafizikus verseket íróé éppúgy, mint a szerelmes vagy éppen erotikus költeményeket alkotóé, a művészverseké nem kevésbé, mint a látomásokat vagy épp a zsarnokság modelljeit rögzítőé. De formailag is rendkívül gazdag ez a kis kötet: lazán odavetett, ,,semmivel csinált" költeményekkel éppúgy találkozhat benne az olvasó, mint szándékoltan bravúrosokkal, szinte prózára hangszereltekkel csakúgy, mint a legkeményebben megformáltakkal. Kitűnő, a versek és a kötet kis terjedelme ellenére ,,nagy" kötet - minden verskedvelő olvasónak ajánlható. - Könyvtári Intézet