Hidak egymáshoz AZ OPERAHÁZ FANTOMJA A MADÁCH SZÍNHÁZBAN/SVEJK VAGYOK...? MIKÓ ISTVÁN/HONDERŰ TÖRŐCSIK MARIVAL, GERA ZOLTÁNNAL, HAUMANN PÉTERREL, SINKÓ LÁSZLÓVAL/A VÉGÍTÉLET NAPJA SOPRONBAN MOLNÁR PIROSKA REMEKLÉSÉVEL

SZERZŐ Szenkovits Péter Huszti Péter Szász Endre Koncz Zsuzsa Katona Klári Cserhalmi György Speter Erzsébet Törőcsik Mari Eperjes Károly Szörényi Levente Gera Zoltán Dobák Lajos Huszárik Kata Szinetár Dóra Kabos László Gordon Zsuzsa Pálfy Margit Siménfalvy Ágota A játék tisztasága - előszó gyanánt - Mindig is szerettem az interjúkat, kicsit túlozva: eszmélésem óta. Hírlapokban, rádióban, tévében, mindenütt. Önzésből. Kapni szerettem volna tőlük valamit. Több akartam lenni általuk. Nagyon kíváncsi voltam a titok nyitjára: a számvetést készítő ember miként teremtette meg önmagát. S csinált, amikor éppen gödörben volt, hogyan viselte el a sokszor elviselhetetlent? A teremtés örömének íze vajon milyen is lehet? - olvasni, hallani, érzékelni akartam az interjúalany vallomásából Amiként Ottlik Géza a nagy írók kapcsán írja a Buda című könyvében: ,,... hogy kiszedhessünk belőle mindenfélét, ami a saját éltünk számára felhasználható". Jó leülni, egymás szemébe nézni, nyitottnak lenni. Olyan jó hallgatni a másikat. S olykor-olykor közbeszólni, kérdezni, firtatni azt, amiért valójában a találkozó létrejött: a saját - éppen aktuális - kételyeinkre keresni, uram bocsá' meg is találni (!?) a választ. Az interjúalany (ideális esetben) kinyílik, beszél, csak beszél, miközben a vallomása belénk, s (ha minden klappol, akkor majd) az Olvasókba épül Valójában pedig megerősödik bennünk, amit már amúgy is kapiskáltunk: ,,Utunk irányát magunkban hordjuk, és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok " (Szerb Antal: Utas és holdvilág). Jó leülni ketten, egymással szemben, őszintének lenni. Még jobb lenne még többen - sokan - leülni egymással. Országnyi, európai méretűvé tágult asztal köré. Előítéletek nélkül, őszintén, becsülve egymás értékeit. Megtalálni azt, ami közös, amiért - félretéve vélt vagy valós sérelmeinket - együtt kell és érdemes küzdeni itt és most. Hidakat építeni egymáshoz. holnapért. Az utánunk jövőkért. Közösen, együtt esélyt adni nekik: a boldogulásra, a boldogságra. Merengjünk el Ottlik Géza tanácsán (szintén a Buda című kötetből való): ,,A rossz közösségi rendet nem átrendezéssel kell javítani, nem a hatalom igazságos elosztásával az adott rossz emberanyagban, hanem bele kell dobni valami jót. Közénk, ócska stricik közé. Például, sportszerűséget. A játék tisztaságát. Divatot csinálni az eleganciából ". Hírlapokban, rádióban, tévében... Életünk színterein. Mindenütt.