Híd az éren át...

Kell-e, érdemes-e verses antológiához előszót írni? Nem tudom. Legfeljebb a közreadás szándéka szorulhat kevéske magyarázatra. Battonya főként legújabbkori történeti múltjáról meglehetősen tájékozott az ország közvéleménye. A századforduló agrárszocialista zendüléseinek záróakkordja, különösképpen pedig a felszabadulás eseménytörténete ismertté tette nagyközségünk nevét, és nem kevésbé lényeges a három nemzetiséglakta település mai arculatának megnyugtató összképe sem. Sok minden felemelkedően megkezdődött és szépen folytatódott Battonyán. De talán a kulcsfontosságú történelmi és társadalmi események egy kicsit elfedik ennek a valóban sokat megélt délkelet-alföldi településnek "hétköznapibb arcát". Pedig mint cseppben a tenger, úgy tükröződik itt a mindennapok eseményeiben is mindaz, ami hazánkban történt és történik. A költészet pedig nagyon érzékenyen képes megörökíteni ezeket a villanásokat, emlékeket idézően, meg előremutatóan is. Van ennek a verses antológiának egy közvetlenebb magyarázata is. Valamivel több, mint fél évszázaddal ezelőtt, 1926-ban jelent meg mindezideig az egyetlen battonyai verseskötet, Balogh István tollából. Pedig lelkileg-gondolatilag-hangulatilag érzékeny volt ez a táj a viharsarki magyar valóság megragadására és visszaadására. Makói kisdiák korában megfordult Battonyán a fiatal József Attila is. Görögkeleti vallástanból vizsgát téve itt érvényesíttette bizonyítványát. Mégis rosszízű lokálpatriotizmus lenne akár "battonyai költőkről", akár kifejezetten csak helyi kötődésű és ihletettségű líráról számot adni, hiszen a költészet a legkevésbé tűri ezeket a szűkre szabott korlátokat. De éltek itt és élnek ma is néhányan, akiknek a felelősségteljesen kimondott szép szó emberi megnyilatkozásuk legtermészetesebb velejárója volt és az ma is.