Hej, színművész...

,,Eleinte nagyon vonakodtak, de azután hosszas huzavona után, 1922. szeptember 5-én bemutatták a Vonósnégyes-t. A darab sikeréről nem kell beszélnem. - Írja Salamon Béla önéletrajzi visszaemlékezéseiben. - Száznyolcvanhatszor játszottuk egymás után, egyre fokozódó sikerrel." Tegyük hozzá: nem múló sikerrel, hiszen a Vonósnégyes, Salamon Béla egyéni varázsának köszönhetően, örökbecsű darabja maradt a kabarénak a nagyszerű komikus haláláig, a televízió jóvoltából pedig újra és újra közkedvelt élménye most is a nézők millióinak. Kötetünk az 1939-ben megjelent Hej, színművész! életrajzi emlékezéseit tartalmazza - amelyből megtudjuk, hogyan lett a kereskedőségedből a magyar kabarévilág kiemelkedő személyisége -, továbbá mindazon anekdotáit is, amik megtörtént események ugyan, de Salamon Béla sajátos tálalásában rögzítődtek, és részben életrajzi emlékezéseihez kapcsolódnak. "Nekünk Salamont az ég küldte kedélybetegség ellen - írja Kellér Dezső 1939-ben a visszamlékezésekhez kapcsolódva. - Akérmilyenek a gazdasági és egyéb viszonyok, ő mindig derűsen és vidáman nézi az életet. Talán nemcsak a maga, de a mi kedvünkért is. Úgy tesz velünk, mint a hozzátartozó a beteggel, kerüli a szomorú témát, tapintatosan mindig másról beszél és vicceket mond. Ha egyszer, egy csúnya napon elpusztulna a világ, minden rommá dőlne és az utcákon kecskék legelnének, fogadom, hogy Salamon akkor is ezzel jönne: - Hallottátok, mit mondtam tegnap a kecskéknek?"