Háton át ... ... a mellbe

"Valljuk be (természetesen szégyenkezve), már nincs időnk arra, hogy fotelben ülve, vállunk mögött sárga fényt ontó állólámpa alatt kézbe vegyük Thomas Mannt, Tolsztojt vagy más klasszikus író vaskos könyvét, s önfeledt pihenő boldogsággal olvassuk a lassan hömpölygő cselekményt terelő veretes mondatáradatot.Vágyunk rá, de nincs időnk és türelmünk.A rádió, a televízió gyorsabbá tette felfogóképességünket.Móricz vagy Roger Martin du Gard mily gyönyörű szó-ecsetkezeléssel jelenítették meg a tájat, a szobabelsőt, és hangulatot adtak a szereplők cselekedeteinek vagy megszólalásainak. Gyönyörű és unalmas könyvek már ezek. Közben pörgünk és szétcsúszunk.Egyre kevesebb az idő magunkra, s egyre többen ilyenek a világban.Az íróknak ki kell találniuk olyan olvasmányt ami ebben a korban is olvasható.Rövid, cselekményes, könnyen felfogható,de tanulságos és művészi élményt is nyújtson.Mint egy jó irodalmi alkotás.Csak az élmény katarzisát nem egy hét alatt, hanem percek alatt kell megszerezni.E könyvecske egy ilyen kísérlet... Brády Zoltán"