Hat színjáték

"Úgy mondom ki, ahogy érzem, mert hogy ebben biztos vagyok Federico él és aki őt megölte, az halott." (Népi copla) 2006-ban éppen hetven éve történt, hogy egy fasiszta kivégzőosztag embertelen kegyetlenséggel kioltotta a huszadik század legnagyobb spanyol drámaírójának, Federico García Lorcának az életét. A költői drámaíró, akinek túlfűtött, feszült, többnyire tragédiába torkolló történeteit azóta is világszerte változatlan sikerrel játsszák, a női sorsok, a női szabadság- és boldogságvágy ábrázolásának utánozhatatlan mestere volt. Emblematikussá vált alakjaival kora spanyol társadalmának fő ellentmondására mutatott rá: nem halál s kiközösítés illetné azt, aki az évszázados morális szabályok helyett vágyainak és érzéseinek enged, ám amíg a puritán társadalom befolyása ilyen erős, fájdalom fog kísérni minden egyéni boldogságkeresést és akaratot. Gyűjteményes kötetünk hat drámát vonultat fel García Lorca változatos életművéből. A magyar olvasók és színházlátogatók körében talán a Vérnász, a Yerma és a Bernarda Alba háza a legismertebbek. Különböző változatokban és fénytörésben láthatjuk azt, miként oltja ki vagy hevíti forrpontig a spanyol becsület parancsuralma a női szenvedélyt, amely ugyanolyan hévvel irányulhat egy férfi, mint egy meg nem született gyermek felé. A Rosita leányasszony avagy a virágnyelv főszereplője a lázadó asszonyokkal ellentétes utat követ, és a társadalom által elrendelt sorsát engedelmesen vállalva lassan elhervad. A Don Perlimplín és Belisa szerelme a kertben című darabban a férfi szenvedélye meghajol a női szenvedély előtt, s éppen így lesz egyenrangú vele. A közönség pedig egy igazi szürrealista dráma, amely mély igazságokat tár fel az ember maskarába rejtőző, ám valójában ijesztő lényéből. A kötetet Upor László válogatta.