Három izlandi történet

Fordította, az előszót és a jegyzeteket írta Bernáth István. Különös, hogy az európai társadalom történetének régi korszakairól alig maradt fenn más népeknél gazdagabb szépirodalmi emlék, mint épp a sarkköri szigetre kitelepült, 12-13. századi izlandiaknál. A mindmáig jelentős irodalmi kultúrájú kicsiny Izland e korbeli realista igényű prózája, az úgynevezett saga-irodalom, minden bizonnyal az összes skandináv népek legnagyobb világirodalmi teljesítménye is. A kötetben levő három történet - három saga - emberi múltunk legősibb rétegeibe vezet vissza: az osztálytársadalom és az állam létrejötte előtt élt emberek világába, ahol az igen gyakori összeütközéseket a vérbosszú kötelező parancsa, pörlekedő népgyűlések és a teremtő munka békéjének vágyai szabályozták. A szerzők számunkra ismeretlenek, de meglepő prózaírói erényekkel: finom lélektani ábrázolással, feszült drámaisággal íródott műveik, mint a világirodalom számos örökbecsű alkotása, a mai olvasónak nemcsak tanulsággal, hanem a bűnügyi történetek olvasmányosságával, sűrű izgalmaival is szolgálnak