Hajsza

1924 elején vagyunk. Egyik nap fegyverropogás veri fel Varsó csendjét. Három embert hajszol a főváros utcáin a rendőrfalka és a nyomába szegődött embertömeg. Kiket üldöznek? Gonosztevőket, bankrablókat? Nem! Kommunisták a menekülők. Groteszk helyzet alakul ki, mert a hatóságok az előbbit szeretnék rájuk sütni. A három férfi azonban nem tágít. A párt utasítására egy provokátorral akartak leszámolni. S ezt nemcsak nem tagadják, hanem követelik, hogy úgy is járjanak el velük, mint kommunistákkal. Filmszerűen, sodró lendülettel peregnek az események. Az írónő egy-egy villanásnyi képben emlékezetes típusokat vetít elénk. A saját tirádáiba szerelmes szociáldemokrata újságírót, a tulipánhagymáinak élő államelnököt, a jómódú polgári ügyvédet, aki a kommunisták védője, a gyűlölettől elvakult ügyészt, s nem utolsó sorban a három kommunistát, akik nem titánok, hanem derék, talpig becsületes, népükért, hazájukért és meggyőződésükért mindent feláldozni tudó emberek.