Hajnali háztetők (Populart füzetek)

ELŐSZÓ Augusztus végén nyílt meg a kiállításom a Váci utca sarkán, s noha a lapok általában elismeréssel írtak a képekről, melyeket huszonöt évi munkásságom anyagából magam válogathattam össze, az egyik nagyobb vásznamat majdnem valamennyien kifogásolták. Vitatható értékű kép, elismerem. Félig-meddig tréfából festettem egyszer. Ülő férfit ábrázol, aki hegedül a mellette ülő ruhátlan, szőke lánynak, bal lábánál pedig egy felöltözött nő ül a földön és hallgatja a hegedűszót. A hegedűs is csodálatosan szép fiú, a szőke lány is tündökletes, mégis a kritikusok egybehangzóan azt panaszolták, hogy valami "nyugtalanító diszharmónia" árad róluk, "hibásan fogtam fel a témát", ahogyan egyikük írta, s kivált azt nem értik, miért adtam a képnek azt a címet, hogy "Hajnali háztetők". Az igazság az, hogy én egyáltalán nem ezt a címet adtam neki. Amikor megkaptam a katalógus kefelenyomatát, a titkár rámutatott egy piros ceruzával megjelölt sorra: "77. Hegedülő férfi, ülő akt és egy titkos prostituált képmása. 1943. Olaj, 170x137."