Hadmenet, nászmenet - IRTISI OSZTJÁK MESÉK ÉS MONDÁK - Népek meséi

Részlet a könyvből: A medve égi származásáról Élt egyszer a Hadonászómancsú-férfi és a Tyaper-asszony-anya. Született egy pólyabeli fiuk. Hétrovátkájú-fenséges-férfi atyja, az apja vaslánc végén, fémlánc végén bocsátotta le őt a földre. Amint Hétrovátkájú-fenséges-férfi apja lebocsátotta, körültekintett hét föld, hat föld szöglete mentén; hát valami piroslik, valami feketéllik; ménes és tehéncsorda. - Jonhom éhét evéssel hogyan csillapíthatnám? Járkálok sok kerek, magas tőzegdombot számlálgatva a lápon; járkálok kérésemre keletkezett sokzsombékos pusztán,; éhes vagyok. Két mancsát felemeli: - Szange-atyám, éhes vagyok. Adj nekem ennem. Szange-atyja azt mondja: - Egyél barna lovat. Evett. Járkált a kérésére keletkezett sokzsombékos pusztán. Ásott magának barlangot. Befelé tekingetett: hirtelen egy férfi képe jelent meg előtte. Lefeküdt. Aludt, aludt. Tavasszal, a kérges hó idején a férfi vadászni ment, a vadász kutyája megtalálta a barlangot. A nagy konyafülű kutya, a nagy boglyasfülű kutya ugatott, a vadász erre megállt. A hogy fülel, mintha egy medve-öreg morogna a kutyájára.