Ha majd az erdőt járod - Richard Bláha illusztrációival

Kedves gyerekek! Ha majd a hegyeket rengetegeket járjátok, felismeritek azokat a fákat és leveleket, amelyekről ez a könyv szól. Az erődben, ahol őzek kergetőznek és erdei vadak keresik a fák lehullott termését, egyszerre csak csobogó hang üti meg a fületeket. Kristályos forrás bugyog a földből, s vize csörgedezve indul a völgybe, lefelé a lejtőn. Odalent a völgyben sok ilyen vékony erecske találkozik, és kis patak lesz belőlük. További útjukon újabb patakbarátok csatlakoznak hozzájuk, így keletkezik a záporpatak, mely még lejjebb kristályos és jéghideg vizű komákkal és sógorokkal együtt alkotja a hegyi patakot. A hegyi patak más hegyi patakokkal folyóvá, a folyók pedig folyamokká egyesülnek. A folyam hosszú vándorlás után a tengerbe ömlik. Amikor megered az eső, átnedvesedik a föld, a kis patakok újra megelevenednek, s elindulnak a tenger felé. Így van ez a vizekkel, és így van a levelekkel is. A levél termővé teszi a földet. Belőle él a fa. Tavasszal fiatal leveleket láttok a fákon, amint a szellő játszadozik velük. Ősszel a fák levelei megsárgulnak, felsüvít közöttük a szél, és lesodorja őket a földre. Figyeljétek csak meg, milyenek, és írjátok meg nekünk, mennyit szedtetek belőlük, s milyen levelek tetszettek a legjobban!