Gyöngyike 1946-1955

Bevezető helyett Szent-Gály Kata írta: ,,Nincs két egyforma út, legfeljebb csak hasonló. Minden emberéletnek megvan a maga egyéni ösvénye, melyen sem előtte, sem utána nem járt senki, és nem is fog járni soha." Ez az út lehet hosszú vagy rövid, de megismételhetetlen. Egy olyan kislány életét próbáljuk bemutatni, aki mindössze nyolc és fél évet élt, de az rendkívül tartalmas volt, és melyet a mély Isten- és emberszeretet jellemzett. Dr. Jakubinyi György, Erdély érseke hitvallóként emlegeti az Erdélyi szentek nyomában című könyvében. Életének a mozaikját a nagynénje naplója, volt iskolatársak, barátok visszaemlékezései, édesanyja hátrahagyott feljegyzéseiből próbáltuk összerakni. Követendő példa lehet felnőttek és gyermekek számára egyaránt. A szülők figyelmét fel kell hívnunk, hogy milyen fontos a gyermekek vallásos nevelése, mert a hit segít a nehézségek, a betegség fájdalmainak leküzdésében. A gyermekek megtanulhatják a szófogadást, Isten a szülők és embertársak iránti szeretetet. Egy emberélet értékét mindig az a szeretet méri fel, amit tovább tudott adni. Gyöngyike nagyon sok szeretetet kapott és adott. Ez a hőslelkű kislány vidám lélekkel és szívvel viszonyult szeretteihez, így megközelítette a tökéletességet, hiszen a tökéletesség lényege a szeretet, mert egyedül ez képes az embert az Istennel egyesíteni. Próbáltuk egyre távolodó alakját úgy bemutatni, hogy mindenki érezze meg a lényéből áradó szeretetet. Hogy mennyire sikerült? Döntse el az olvasó! Vikol Erzsébet