Gyógyszerészi kémia

A Gyógyszerészi Kémia oktatása hazánkban négy egyetemi képzőhelyen folyik, évente mintegy 300 hallgató számára, a gyógyszerészképzés egyik meghatározó jelentőségű részeként. A tárgy multidiszciplináris kötődésű és sokirányú feladatot lát el. Alkalmazza a kémiai alaptárgyak (általános, szervetlen, szerves, analitikai, fizikai-, bio- és kolloidkémia) ismeretanyagát, kapcsolódik egyidejűleg oktatott egyéb tárgyakhoz (pl. farmakognózia, gyógyszer-technológia, élettan-kórélettan) és molekuláris előkészítést nyújt egyes képzést záró stúdiumokhoz (gyógyszerhatástan, klinikai gyógyszerészet, biofarmácia, gyógyszerterápiás ismeretek stb.) továbbá kisebb- nagyobb mértékben vállalja olyan ismeretek közlését is, melyek alapvetően más tárgyak körébe tartoznának, ott azonban valamely okból nem kerül rájuk sor. Mindezen ,,kiegészítő" funkciók mellett, sőt, azok előtt azonban a Gyógyszerészi Kémia természetesen specifikumokkal is rendelkezik. Feladata a gyógyszerkincs anyagainak - elsősorban hatóanyagoknak - mélyreható kémiai tárgyalása, az előállítás, a háromdimenziós szerkezet, a fizikai-kémiai tulajdonságok, a reaktivitás, a biotranszformáció, az analitikai meghatározás, a gyógyszerbiztonság, a molekuláris szintű hatásmód és az alkalmazás elemeinek, nem utolsó sorban pedig ezek összefüggéseinek megismertetése. A Gyógyszerészi Kémia tantárgynak integráns részét képezik olyan általános fejezetek is, melyek a hatóanyag szervezetbeni sorsát, a gyógyszerkutatás kémiai elemeit, a gyógyszervegyületek analízisét, minőségi ellenőrzésének az elveit és leggyakoribb módszereit ismertetik. Természetesen azonban, mint egyetemi tantárgy, a Gyógyszerészi Kémia alapot ad a gyógyszerek kémiája területén folytatandó továbbképzéshez, szakosodáshoz is. Következésképp, a tantárgynak jelentős szerepe van a világ egyik legintenzívebben művelt kutatási ágazatának, a gyógyszerkutatásnak a megalapozásában, az e területen működő ipari, egyetemi, kutatóintézeti, hálózati és hatósági intézményi szakemberek képzésében. Mindezen szempontok könyvünk szerkesztésében is több lehetőséget vetettek fel: a gyógyszerkincs tárgyalása, az ún. Részletes rész beosztása lehetne vegyületcsoport-, hatás-, esetleg támadáspont szerinti, a tartalom szolgálhatna kézikönyvi és tankönyvi célokat. Bár a támadáspont szerinti csoportosítás a hatóanyagok rendszerezésekor valószínűleg a jövő útja lesz, és kézikönyvre is nagy szükség lenne, megoldásul végül a részletes részt hatástani csoportosításban tartalmazó tankönyvet választottuk. Indokolja ezt az elsődleges, gyógyszerészhallgatói felhasználói kör, a kémiai tárgyak és a biológiai, farmakológiai és terápiás ismeretek összekapcsolásának és molekuláris megalapozásának, ezzel a gyógyszerhatástani képzés előkészítésének az igénye. Reméljük azonban, hogy az e szellemben szerkesztett munkánknak a gyakorló gyógyszerkémikusok - analízissel, szintézissel, gyógyszertervezéssel és fejlesztéssel, formulálással foglalkozó szakemberek - is hasznát veszik. A jelen tankönyv ismeretanyagának összeállításánál a külföldi szakirodalmi és tankönyvi források mellett jelentősen támaszkodtunk a tárgy korábbi hazai tankönyvének, egyetemi jegyzeteinek anyagára. Ezen fő forrásmunkák tételes felsorolása a ,,Felhasznált irodalmi források" címszó alatt található és fejezetenként külön nem kerülnek említésre. Ott csupán korlátozott számú, alapvető irodalmi forrást idézünk. A tárgyalandó anyag mennyiségét és a terjedelem korlátait összeegyeztetendő, vezérelv volt egy-egy hatástani csoport egy vagy néhány igen jelentős molekulájának részletes bemutatása, a háromdimenziós szerkezet és a spektroszkópiai, fizikai-kémiai sajátságok, valamint az előállítás, a reaktivitás, a biotranszformáció és a biológiai hatás ismertetése, ezek összefüggéseinek feltárása, remélve, hogy az elsajátított elvek más vegyületekre is átültethetők. A hatástani csoportok további molekuláinak körét a Magyarországon használatos, illetve a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (továbbiakban: Gyógyszerkönyv vagy Ph.) szereplő hatóanyagok adják. A vegyületek ábrázolásában messzemenően törekedtünk a háromdimenziós megjelenítésre, annál is inkább, mert a biológia és a medicina molekulárissá válásával a farmakológiai tankönyvek is nagyszámú képletet látnak szükségesnek közölni. A vegyületcsoportok analitikájából a könyv döntően a gyógyszerkönyvi analitikát tárgyalja igen tömör formában. Ezen a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvet (amely harmonizált és megfelel az Európai Gyógyszerkönyvnek, Ph. Eur. 6.0) értjük. Az azonossági és egyéb minőségellenőrző vizsgálatokban szereplő kémiai reakciók részletes magyarázatát, vonatkozó egyenleteit a gyakorlati jegyzeteink tartalmazzák, ezért sok esetben csak utalás történik rájuk (Gyógyszerészi Kémiai Gyakorlatok. Gyógyszervegyületek vizsgálata. Előiratgyűjtemény és kommentár. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005.; Gyógyszerészi Kémiai Gyakorlatok I. rész Szervetlen gyógyszervegyületek és II. rész Szerves gyógyszervegyületek. JATEPress, Szeged, 2005.). Fejezetenként - szemléltetés céljából - szerepeltetünk egy-egy jellemző UV, IR és 1H NMR spektrumot, amelyek elősegíthetik a szerkezet-tulajdonságok illetve a térszerkezeti sajátságok jobb megértését. Az egységesség céljából a felvételek intézeteinkben készültek. Az UV spektrumokat (ha másképp nem említjük) metanolos oldatban, az NMR spektrumokat deuterokloroformban, míg az IR spektrumokat kálium-bromid pasztillában vettük fel. A szerzők nevében is köszönetet mondunk Dr. Borbás Tímeának a Metabolizmus fejezet átnézéséért, Dr. Lóránd Tamásnak az IR spektrumok elkészítéséért, Mándity Istvánnak és Wéber Editnek az NMR spektrumok felvételéért, valamint Dr. Rácz Ákosnak az ábrák elkészítésében és a technikai szerkesztésben nyújtott segítségéért. A könyv lektorainak, Dr. Görög Sándor akadémikusnak és Dr. Penke Botond akadémikusnak hálás köszönettel tarozunk gondos és alapos lektori munkájukért, melynek során hasznos észrevételeikkel, kritikájukkal nagyban segítették a kézirat végleges formájának kialakulását.(szerkesztők)