Gyermekek és serdülők mellkasi betegségei

Tisztelet illeti mindazokat az írókat, akik visszavonulnak a háttérbe, mert művük beszél helyettük. Jelen esetben a szerző nem maradhat személytelen. Ennek oka nem szerénytelenség, hanem az, hogy nagyrészt saját tapasztalatait adja elő rendhagyó formában, ezért koncepcióját máris kénytelen megvédeni, ugyanis "fordított alapállású" nem a kórház, hanem a járóbeteg-ellátás szemszögéből tekinti át az anyagot. Bemutatkozásként csak annyit: harmincéves tüdőgyógyászati működésem alatt módom volt arra, hogy megismerjem mindkét nézőpontot és a jelenleg eléggé eltávolodott pólusok szoros összefüggését, egymásra utaltságát. Nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni a többek által másodrendűnek tekintett ambuláns betegellátás orvosai iránt. Ha ők nem "emelik ki" a betegeket, üres marad a legkorszerűbb kórház is. Célom, hogy most már ne csak beszélgessünk a tüdőgyógyászatról, mint eddig, hanem maradandó formában válaszoljak mindazoknak a kollégáknak, akik betegüket konzíliumba küldték rendelésemre. Ennek kezdetben a tbc-s gyermek kiemelése, ellátása, volt a feladata. Ahhoz, hogy a gümőkórt bizonyíthassuk vagy kizárhassuk, meg kellett ismerni az összes egyéb tüdőelváltozást. Amilyen mértékben a tuberkulózis háttérbe szorult, úgy nőtt az igény a pulmonológiai szaktevékenységre. Ehhez viszont már az egész mellkas ismerete szükséges, mert nem lehet tüdőt úgy vizsgálni, hogy ne lássuk meg, mi van körülötte, felette és alatta, hiszen mindezt a röntgenkép is mutatja. Ha egyéb elváltozás gynúja merült fel, a beteg ellátást mennél előbb a specializálódott társszakmákra bíztam. Sok a határterület, távolra nyúlnak a gyökerek, ezt az összefonódást mutatja az 1. ábra. Munkamódszerem - általános fogalmak ismertetését mellőzve - azon alapszik, hogy azonos tényeket több irányból mutatok be, többnyelvű szótárhoz hasonlóan. Az eligazodást logikus rendszer segíti. A szöveg egybefüggő, nem tördeli sem más szerzőkre, sem ábrákra hivatkozás. Ami hely hiányában szóban nem közölhető, azt a képek és ábrák mondják el a saját nyelvükön. A könyv bázisa a 20 éves betegforgalom megfigyelésével szerzett tapasztalat, ambulanter vizsgált betegeim röntgendokumentációjának közérdeklődésre számottartó kis töredékével kiegészítve. Kevés a gyermek-pulmonológus, ezért tártam a nyilvánosság elé kis szakmánk "műfogásait". Igyekeztem a legújabb álláspontot ismertetni, saját véleményemmel megtoldva. Az irodalmi közlemények tengeréből csak néhány cseppet tudtam példa gyanánt megragadni, nagyobbrészt az utóbbi 4-5 év hazai anyagából. Aktuális filozófiánkban gyökeredző gondolatok vezetik be a fejezeteket abban a reményben, hogy sikerül a fiataloknak átadni a sokat tapasztalt orvos életprincípiumait. Végül, de nem utolsó sorban, köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik munkámban segítettek: első tanítómesteremnek, Dr. Flesch Istvánnak, prof. Dr. Sárkány Jenő főigazgató-főorvosnak, aki helyet adott számomra a Heim Pál gyermekkórházban és lehetővé tette a kollaborációt a gégészettel, a röntgenosztályokkal és a sebészettel. Személy szerint fejezem ki hálámat Dr. Horváth György főorvosnak az eredményes műtétekért és a rendelkezésemre bocsátott filmekért, valamint Dr. Kallay Ferenc, Dr. Varga Tibor, Dr. Hirschbert Jenő, Dr. Bombicz Gizella, Dr. Madarász Judit és Dr. Rácz Dániel főorvosoknak a sok elvégzett vizsgálatért. Ugyancsak köszönöm Galgóczy Sándorné és Helyey Lászlóné védőnők áldozatkész közreműködését az anyag feldolgozásában és leírásában, valamint Tóth Sándor és Susits Tamás szép fényképeit.