Gyermek, család, történelem

E rövid bevezető nem azzal az igénnyel készült, hogy időtállóan kijelölje Andorka Rudolf helyét a történeti demográfiában. Úgy gondoljuk, hogy egyrészt műfajilag nem ez a feladatunk, másrészt még túl közeli a szerző halála. Nem biztos, hogy rendelkezünk a feladat elvégzéséhez szükséges objektivitással, rálátással. Annyit azonban már ma is biztonsággal állíthatunk, hogy Andorka Rudolf az 1960-as évektől kibontakozó magyar történeti demográfiai kutatás egyik meghatározó személyisége és a világban hosszú ideig legelismertebb képviselője volt. Noha az idehaza sokáig kézikönyvként használt munkákat nem ő szerkesztette - nem is írt beléjük -, a módszertanilag legfontosabb és legnagyobb hatású kutatások főként az ő nevéhez fűződnek. A hazai történeti demográfia számára természetesen elengedhetetlen volt a szakterület tartalmi és kronológiai körülhatárolása, a legfontosabb felhasználható források leltárba vétele - mindent oktatási kézikönyv ezekkel kezdődik -, mégis úgy gondoljuk, hogy módszertanilag igényes tematikus vizsgálatokat végezni, az olvasók, a jelen és jövőbeli kutatók érdeklődését felkelteni és irányítani ennél sokkal fontosabb. Ez utóbbit illetően mindig az elsők között számíthattunk Andorka Rudolfra. Felbecsülhetetlen érdemeket szerzett idehaza az egyes családok aprólékosan végigvitt népességtörténetének feldolgozásán alapuló családrekonstitúciós módszer megismertetésével és elterjesztésével. Nemcsak kézikönyvet készített erről, hanem tucatnyi önálló kutatás során alkalmazta is. Az eljárás végeredményeként egyéni élettörténetek sokasága bontakozott ki, és ezek együttesen lehetővé tették, hogy a 18-19. századi falusi közösségekről a mai demográfiai tudomány produktumához hasonló pontosságú termékenységi, házasodási és halandósági mutatók készüljenek. Mindez nagyban elősegítette, hogy a magyarországi népességi folyamatok 19. századi átalakulásáról világosabb képet kapjunk. Elsősorban neki köszönhető, hogy a magyar népességről több mint egy tucat ilyen feldolgozással rendelkezünk, ami megközelíti a hasonló módszerrel készült angliai munkák felét, holott hazai kutatási kapacitásunk az ottaninak tizedét sem éri el. Semmivel sem kevésbé fontosak Andorka Rudolf erőfeszítései a Peter Laslett és Eugene A. Hammel által kialakított háztartás- és családvizsgálati módszer magyarországi alkalmazására és elterjesztésére vonatkozóan. Szintén neki köszönhető ugyanis, hogy Közép-Európában elsőként - gyakorlatilag az osztrákokkal és svédekkel egy időben - vettünk át egy új módszert, és alakítottunk ki egy korábban nem létező kutatási irányt. Ez főként arra törekedett, hogy kiválasztott közösségek családi és háztartási viszonyait mutassa be az egyénekig terjedő részletességgel 18-19. századi adatok alapján. A helyi népszámlálásnak tekinthető adatok elemzéséből keletkezett eredmények tanulmányozhatóvá tették a házasságkötés, az együttélés, a gyermekvállalás, az örökösödés egymással is szorosan összefüggő családi stratégiáit egy-egy közösségben. A közös - és a lényeges - a fent említettekben az, hogy Andorka Rudolf révén késedelem nélkül megtörtént a nemzetközi történeti demográfiai kutatásban újonnan megjelent fontos módszerek, gyümölcsöző ötletek felfedezése, alkalmazása és honi adaptációja. A mai olvasó számára elengedhetetlen annak hangsúlyozása, hogy mindez ráadásul a mainál jóval kedvezőtlenebb körülmények között ment végbe. Szegényesebbek voltak technikai lehetőségeink is - személyi számítógép, internet még nem létezett. De talán még meghatározóbbak voltak a társadalomtudományi kutatás akkori feltételei. Az egyes szakterületeken élen járó nyugati országokba történő utazás, kapcsolattartás, az ottani szakirodalom beszerzése az 1960-70-es években jóval nehézkesebb volt, mint manapság. Ha pedig valakinek erre módja volt, akkor - nem helyeselhető, de bevett gyakorlatként - megőrizte alkalmasint hatalmat jelentő információs előnyét. E sorok írója ezért mais hálával emlékszik vissza arra, hogy Peter Laslett és szerzőtársai 1972-ben megjelent, a nemzetközi történeti háztartásvizsgálatot tulajdonképpen kiprovokáló Household and Family in Past Times című kötetét annak megjelenése után néhány hónappal Andorka Rudolftól kölcsönkapta. Nem volt ez akkoriban általános, különösen nem egy már elismert szerző és egy fiatal kezdő kutató viszonylatában. Az egyke kérdésével kapcsolatos írásai a hazai népességtörténet és a tágabb értelemben vett nemzeti önismeret szempontjából fontosak. A közvetlen és mindmáig kellőképpen nem tisztázott tárgyon túl Andorka Rudolf gazdagítja a viták bemutatását azzal, hogy vizsgálatai során konkrét forrásanyag segítségével bizonyítja a magyarországi születéskorlátozás igen korai, csak Franciaországgal párhuzamba állítható kezdetét. Egyúttal végérvényesen megcáfolja azokat a vélekedéseket, amelyek szerint a tudatos családtervezés, a születések számának akaratlagos csökkentése mögött elsősorban felekezeti okok munkáltak. Ugyancsak fontos, itthon alig ismert adatok birtokába jutunk akkor, amikor a szerző járványtörténeti munkáit tekintjük át. Ezeket ugyanaz jellemzi, mint Andorka Rudolf többi történeti demográfiai munkáját: a nemzetközi kutatási eredmények átfogó, naprakész ismerete, rövid, koncentrált - esetenként széles olvasótábor számára készült, közérthető - összefoglalása. Különösképpen a pestisjárványok európai kitekintésű története az, amely megragadhatja a figyelmünket. Úgy gondoljuk, hogy a török hódoltság hatásából is többet érthetünk meg - ekkor volt Magyarországon a pestisjárványok "dandárja" -, ha az eddigieknél részletesebben foglalkozunk ezek demográfiai hatásával. Andorka Rudolf történeti demográfiai írásaiban a lényegre koncentrál, a problémákat világosan fogalmazza meg, és arra törekszik, hogy határozott válaszokat adjon. Ezenközben lépést tart a nemzetközi kutatási eredményekkel, célszerűen szelektálva, ugyanakkor igen gyorsan közvetíti azokat a hazai szakmai olvasóközönség számára. Ez utóbbi téren Andorka Rudolf tulajdonképpen egyszemélyes "intézmény" volt. Egyedül, magánszorgalomból ellátta az ismeretközvetítésnek és az új módszerek hazai körülményekre történő adaptálásának feladatát, melyet az erre hivatott hivatalos tudomány nem tudott, nem mert vagy nem akart betölteni. Hiánya emiatt nem pusztán személyi veszteség azok számára, akik vele együttműködtek, de szakmailag is nehezen pótolható az az űr, amelyet maga után hagyott. Hiába bomlottak le nagyrészt a politikai-intézményi korlátok, továbbra is ritkaság számba megy, hogy valaki a számos nyelv ismerete mellé több szakterület professzionális áttekintésének képességét tudja társítani, és rendelkezzék azzal a rugalmassággal és a gyors reagálás képességével, amellyel a megcsontosodott intézmények rendszerint nem jellemezhetők. Ez a kötet azt célozza, hogy reprezentálja és összefoglalja Andorka Rudolf történeti demográfiai munkásságát. Vannak olyan részterületek, mint a járványok és az egykézés, amelyekre nézve szinte minden fontosabb írását közöljük. Más vonatkozású munkái kapcsán viszont - gondolunk itt főként a család- és termékenységtörténeti tanulmányaira - célszerűnek látszott az egymásra épülő és fokozatosan bővülő adatbázis elemzésének egyes fázisai helyett a szintetizálás eredményével megismertetni az olvasót. Magyarország társadalom- és népességfejlődéséről írott 115 oldalas összefoglalóját pedig, melyet a FAO ösztönzésére készítette, elsősorban terjedelmi okok miatt nem állt módunkban itt közreadni, bár az is kétségtelen, hogy adatsorainak aktualizálása nélkül, ami azonban nem lehet feladatunk, veszítene eredeti hatásából. A közölt írásokon nem változtattunk, és nem rövidítettünk, igyekeztünk a szerző és a kiadók eredeti szándékának megfelelően szöveghűek maradni. Mindössze a hivatkozások, illetve az irodalomjegyzékek, valamint az évszámok és az alcímek esetében végeztük el az esetenként elengedhetetlenül szükséges, illetve lehetséges pontosításokat és egységesítéseket, továbbá a nyilvánvaló elírásokat javítottuk.