Gyakorlati fejlődéstan

Részlet a kötetből: A szaporodás Az élei nem örök. Bizonyos idő elteltével, - mely idő az élőlényeknél igen különböző - a szervezet alkotórészeinek elhasználódása következtében beáll a halál. Az élet folytonosságának biztosítására azonban minden kifejlett élőlény oly adottságokkal rendelkezik, amelyek képessé teszik újabb élőlények létrehozására. Azt a folyamatot, amelynek segítségével az élő szervezet magához hasonló utódokat, ivadékokat hoz létre, nemzésnek, szaporodásnak nevezzük. A szaporodás-nak (generatio) az állatvilágban kétféle alakja különböztethető meg: ivartalan és ivaros szaporodás. 1. Az ivartalan szaporodás-nál (generatio asexualis) az ivadék az anyaállat testének bármely részéből létrejöhet. Két alakja van, az oszlás és a bimbózás. Az oszlás (divisio) révén az anyaállatból két egyforma utód lesz. A bimbózás (gemmatio) esetében az anyaállat testéből bimbó alakjában válik le a fiókállat. 2. Az ivaros szaporodás-nál (generatio sexualis) az anyaállatnak bizonyos előre meghatározott és éppen a szaporodás céljából különlegesen átalakult sejtjéből, az ivarsejt-ből (gonoblast) fog kifejlődni az ivadék. Megkülönböztetünk egy- és kétivaros szaporodást. a) Az egyivaros szaporodás (generatio unisexualis) esetében az anyaállat testében fejlődő ivarsejtből fog kialakulni az ivadék. Idetartozik a spóraképzés (sporogonia) és a szűznemzés (parthenogenesis). b) A kétivaros szaporodás-nál (generatio bisexualis) két különböző állatban kétféle ivarsejt fejlődik ki és ezeknek egyesülésével indul meg az ivadék fejlődése. Az egyik ivarsejt nagy, kerek, mozdulatlan sejt: petesejt (ovium). A másik ivarsejt kicsiny, fonálalakú, fürgén mozgó sejt ondósejt (spermium). A petesejtet képző állatot nőstény-nek, nő-nek (femina), az ondósejtet termelő állatot hím-nek (mas) nevezzük. Legtöbb állatban az ivarsejtek képzésére külön szervek, az ivarmirigyek (gonadok, glandulae sexuales) szolgálnak. A női ivarmirigyet petefészek-nek (ovarium), a hím ivarmirigyet heré-nek (testis) nevezzük.