Gven (Egyetemes regénytár)

Mostohaanyám bosszúsan tette le a könyvet, melyből olvasott. - Ez a napnak a legkiállhatatlanabb része - sóhajtott. - Ahhoz még korán van, hogy lámpát gyújtsunk, de olvasni sem lát már az ember. S a legborzasztóbb ezeknél a förtelmes, bútorozott lakásoknál, hogy semmit sem lehet idején kapni. Milyen rideg és szegényes egy vacok! - mondta, a szobában körülnézve. - Ugyan Gven, hogy is tudtunk ebbe a csúf fészekbe költözni? Erre a kérdésre könnyen tudtam volna megfelelni, csak azt kellett volna mondani, hogy a szegénység juttatott minket ide. De mostohám gyűlölte ezt a szót, azért is csak vállat vontam s újból kinéztem a nyomorúságos kis kertbe, mely házunk és Stonebrook főutcája között terült el