Gimnazisták. Magyarország, elejétől fogva

Magyarország, elejétől fogva" - mondja a könyv alcíme. A ma Újvidéken élő, Horvátországban született magyar író megrázó körülmények között írta ezt a regényt. Miközben a várost bombázták a NATO-csapatok, visszamenekült kamaszkorába, körülvette magát akkori élete emlékképeivel. Ennek a könyvnek diák szereplői sokszor kérték már: "Írd meg a mi történetünket!" Soha jobbkor, mint a valós félelmek közepette! A helyszín Magyarország. Az idő a hetvenes évek. A szereplők gimnazisták. Helyesek, kedvesek, aranyosak, ígéretesek. Még ha éppen utálatosak, kegyetlenek, csúfak és buták is. Kamaszok. A felnőttek világa, amelyre "felkészítik" őket, tele van féligazságokkal és kerek hazugságokkal, ostobasággal, embertelenséggel. Pufogó közhelyekkel szolidaritásról, népek barátságáról, békés egymás mellett élésről és szocialista hazafiságról. A valóság gyilkos, hervasztóan közönyös. De mindez nem számított, mert ők a GIMNAZISTÁK. Az éretlenek és mégis felnőttnél komolyabbak, az ártatlanok és iszonyú bűnökkel terheltek. A kitűnő szerző regénye ugyanakkor vérbő kamasztörténet. Lábszagú kollégiumi hálók éjjeli homálya, diákcsínyek, régi jó zenék, tanári szadizmus és jóság, diákszerelem és gyerekbarátság. Mi kellhet még egy remek történethez? Ebben a remek kis könyvben, a baráti Jugoszlávia egyik magyar falujából Pécsre szakadt kamasz diák történetében ott a történelem. De mint minden igazi jó munkában, itt sem tolakodik előtérbe. A háttérből süt. Beszövi ennek a csak harmincévnyi távolságban zajló diáktörténetnek minden talpalatnyi helyét.