Gestapo + Az SS tábornok

GESTAPO Őrültek, a gyilkolás megszállottjai. De egy elmebeteg diktatúrában ők az államhatalom. Ohlsen hadnagynak esélye sincs ellenük... Ők a túlélők. A front veteránjai, akik végigharcolták Európa hadszíntereit, és most valahol Oroszországban küzdenek egy birodalomért, amiben nem hisznek. Legfőbb céljuk mégis az életben maradás. Ami azt illeti, erre sem látnak sok esélyt. Büntetőszázad. Van köztük feketéző és pacifista diák, volt idegenlégiós és a spanyol polgárháború egykori önkéntese. De mostanra mindannyian profi katonák, akik azt hiszik, már minden szörnyűséget láttak és megtapasztaltak. Hogy mekkorát tévedtek, az csak azután derül ki, amikor begördül velük a szerelvény Hamburg pályaudvarára. AZ SS TÁBORNOK Sven Hassel 1930-ban a munkanélküliség elől emigrált Németországba. 1937-ben jelentkezett a német hadseregbe. Harcolt Lengyelországban lovassági katonaként, majd átkerült a 2. harckocsizó ezredbe. 1941-ben egy büntetőezreddel Oroszországba került, ahol rendkívül mostoha körülmények között harcolt. Az észak-afrikai front kivételével a II. világháború minden hadszínterén megfordult. "Egy búcsúpillantást vetettem az öregre. Ő rám nézett, és remegő, csontvékonnyá soványodott kezével felém nyújtott egy szamárfüles borítékot. - Ha átjutsz... ha valaha hazajutsz... add át ezt a feleségemnek, és mondd meg neki, hogy nem tehetek róla. Nem akartam meghalni... nem tehetek róla. Elvettem tőle a borítékot, és a zsebembe tettem. - Elmondom neki - ígérem. -Mindenkinek elmondom, ne aggódjon. Az egész átkozott világnak el fogom mondani, mit tettek velünk azok a rohadékok..." Sven Hassel megtartotta a szavát. A levelet ugyan nem tudta eljuttatni az öreg katona feleségének, mert az oroszok elvették tőle, de a világ megtudhatta fájdalomba mártott tollal írt soraiból, hogy milyen következményekkel jár, ha egy őrült kezébe adjuk a hatalmat, hogy milyen érzés tűzzel-vassal a másik ember életére törni, megcsonkított holttestek közt aludni, hónapokig éhezni, nyári ruhába vándorolni a hófedte orosz sztyeppén -és mindezt a biztos vereség, az értelmetlenség tudatába.