Germinal

Zola - A Pénz - A pénz 1891-ben jelent meg a Rougon-Macquart ciklus köteteként, de szorosan kapcsolódik a ciklus 1872-es születésű második kötetéhez, A hajszához, szinte tovább meséli Aristide Rougon - vagyis most már Sacard - történetét. Ennek a pénzt istenként tisztelő, a spekulációból életelvet kovácsoló nagystílű, gátlástalan tőzsdelovagnak a figurája valóságos, történeti alakok ötvözete, azoké, akik a végnapjait élő második császárság tőzsdepalotájában rohamra vezetik millióikat, hatalmas részvényhadseregüket. Zola, a tömegjelenetek mestere, nagy erővel ábrázolja a profitra éhes üzérek, a gátlástalan börzelovagok, a minden hájjal megkent alkuszok siserehadát - és azokat is, akiket elnyelnek, legázolnak kegyetlenül a pénzhajszában: a hiszékeny kisemberek tömegét. Germinál - A francia polgárság rendre ismétlődő forradalmai és a végbemenő ipari forradalom lehetővé tették a kapitalizmus rohamos fejlődését Franciaországban, a XIX. században. Nemcsak a gőzgépek száma és a vasútvonalak hossza nő, hanem számban és erőben növekszik a munkásság is. A munkásmozgalom hőskora ez Európában, az I. Internacionálé megalakulásának időszaka. Ezeket az időket idézi fel Zola legismertebb és legszebb regénye, a tízezer sztrájkoló bányásznak emléket állító hősköltemény. Főhőse a Dél-Franciaországból jövő, az északi bányavidéken munkát kereső fiatalember, az eszmélő, öntudatra ébredő munkás, aki irtózatos küzdelmet vív a puszta megélhetésért, majd az életben maradásért, a szerelemért, legelemibb emberi jogainak érvényesítéséért. Harcot vív övéivel - a munkásokkal - és a különböző utakat járókkal is, akik a munkások harcának vezetésére vállalkoznak -, de mindenekelőtt az elnyomókkal. Az átélt szenvedések és a forradalmi tapasztalatok vezérlik további útján is: s ez - a harc egész életre szóló vállalása