Gazdasági állatok viselkedése

A jól ismert szerzőpáros arra vállalkozott, hogy tudományos igénnyel, de közérthető stílusban, a gyakorló állattenyésztő számára is érthető módon bemutassa az állatok viselkedését, vagyis az etológia tudományát az állattenyésztés szolgálatába állítsa. Az élő szervezet fennmaradásának, szaporodásának alapvető feltétele a környezet változó viszonyaihoz való folyamatos alkalmazkodás, az adaptáció. Az adaptáció a környezeti ingerre adott válasz. Nélkülözhetetlen eleme a környezetből származó ingerek felfogása, értelmezése és a szervezet adekvát reagálása az állat belső egyensúlyának (homeosztázisának) megőrzése érdekében. Az állatok viselkedése is ilyen adaptív válaszreakciónak tekinthető a belső (endogén) és a külső (exgén) ingerekre. Valamely inger (eredetétől függetlenül) növelheti vagy csökkentheti annak valószínűségét, hogy az állat valamilyen viselkedése bekövetkezik. Ugyanez az inger elősegíthet bizonyos cselekvéseket, és gátolhat másokat. A viselkedést elősegítő, kiváltó inger három különböző módon befolyásolhatja az állat viselkedését: érzékenyítheti más ingerekre, elindíthat, kiválthat bizonyos viselkedéseket vagy orientálhatja az állat viselkedését valamilyen irányba. A gátló ingerek ellenkező hatásúak: érzéketlenné teszik az állatot bizonyos ingerekre, leállítják a már folyamatban lévő viselkedését vagy elterelik az állatot az ingerforrástól. Az ingereket felfogó és közvetítő érzékszervek szerepe nem csupán a passzív információközvetítés, mivel működik egy ingerszűrő mechanizmus, vagyis a környezetből érkező ingereket megszűrik, szelektálják, csupán egy részét továbbítják azoknak az ingereknek, amelyek az állatot a környezetből érik. Elsősorban azokat az ingerfajtákat közvetítik, amelyeknek az adott faj szempontjából valamilyen befolyása volt a törzsfejlődésre, és fontosak a fennmaradása szempontjából.