Frank Lloyd Wright - Die lebendige Stadt

A ,,Die lebendige Stadt" (eredeti angol címén: The Living City) Frank Lloyd Wright 1958-ban megjelent urbanisztikai és társadalomfilozófiai főműve, amelyben a világhírű építész a jövő ideális, decentralizált településformáját vázolja fel. A könyv valójában Wright korábbi, The Disappearing City (1932) és When Democracy Builds (1945) című írásainak alaposan átdolgozott, kibővített és végső formába öntött változata.A mű központi témái és legfőbb gondolatai a következők:A Broadacre City koncepcióVároskritika: Wright mélyen gyűlölte a korabeli, zsúfolt, központosított metropoliszokat (mint New York vagy Chicago). Véleménye szerint a sűrűn beépített, felhőkarcolókkal teli modern nagyváros embertelen, rabszolgasorba taszítja az egyént, és elszakítja őt a természettől.A decentralizáció: Megoldásként egy radikálisan új, vidékiesített modellt javasolt, amelyet Broadacre Citynek nevezett el. Elképzelése szerint a hagyományos városközpontoknak meg kell szűnniük, és a lakosságot, az ipart, valamint a kultúrát hatalmas földrajzi területen kell szétteríteni.Földhöz való jog: A modell alapelve, hogy a demokrácia jegyében minden egyes amerikai családnak alanyi jogon járna legalább egy acre (kb. 4000 négyzetméter) saját földterület. Ezen a területen mindenki magának termelhetne élelmiszert, és saját, az organikus építészet elvei szerint tervezett otthonában élhetne.Technológia és mobilitás mint felszabadítókAz autó és a repülés: Wright korát megelőzve látta meg a technológiában a szabadság eszközét. Úgy vélte, hogy a gépkocsik elterjedése és a modern úthálózatok feleslegessé teszik, hogy az emberek egy helyre tömörüljenek. A könyvben még futurisztikus, helikopterszerű repülőeszközöket (Aerator) is vizionált a mindennapi közlekedéshez.Távközlés: A modern kommunikáció (akkoriban a telefon és a rádió) révén az emberek anélkül is kapcsolatban maradhatnak a világgal és dolgozhatnak, hogy fizikailag egy zsúfolt irodaházban kellene ülniük.Építészeti tipológiaA könyv részletesen bemutatja azt a kilenc alapvető épülettípust, amelyek a ,,Living City" szövetét alkotnák. Wright saját korábbi terveit és épületeit használja mintaként annak illusztrálására, hogyan kellene kinézniük a jövő piacainak, integrált farmjainak, közösségi központjainak, iskoláinak és lakóházainak egy ilyen decentralizált társadalomban.Összességében a könyv nem csupán egy építészeti tervrajz, hanem egy fél-utópisztikus társadalmi kiáltvány. A modern technológiát és az egyéni szabadságot ötvözi a természettel, egy olyan világot hirdetve, ahol az építészet közvetlenül a demokratikus értékeket szolgálja