Forradalom és emigráció

A forradalom kitörése óta csak olyan emberek szavait halljuk, akik egymást vádolják. Ez a korszak az, amelyet bizonyára ugy jellemez majd a történetíró, hogy vádlottak vádolták egymást. Ma mindenki a vádlottak padján ül. Az is, aki a cselekvők között szerepelt, az is, aki félreállott. Az egyik azért bűnös, mert cselekedett, a másik azért, mert nem mert cselekedni. Elröpülni ettől a korszaktól oly messzire, hogy már csak a történelem távlatából lássuk és ítélhessük meg az eseményeket és az ezek keretében nyüzsgő, már nagyoknak látszó kicsinyeket, vagy még kicsinyeknek látszó nagyokat, - gyakran halljuk ezt a szót, de ki hisz lehetőségében? Minden ítélet, ami ma elhangzik, felhajított kő, ami a saját fejünkre eshetik vissza és mindegyik önmagára is ítéletet fog felidézni. Azért ez az írás, amely mindenütt el fogja hibázni célját, ahol nem igazságos és pártatlan, - kerülni fog mindent, ami ítélet gyanánt hangozhatnék. Itéletszerű csak olyan események leírásánál lesz, amelyeket már a történelem félreérthetetlen távlatából lehet meglátni, amelyekre talán már meg is van az ítélet, de még nem hirdették ki, vagy a nagy lármában elenyésztek a perdöntő szavak