Finn nyelvtanuló könyvcsomag : Finn nyelvkönyv - Tanfolyamok és magántanulók számára + Magyar-finn szótár + Finn-magyar kéziszótár (3 mű)

A Finn nyelvkönyv - Tanfolyamok és magántanulók számára kötet könyvtári példány volt. A Magyar-finn szótár borítóján alul apró gyűrődés van. A Finn-magyar kéziszótár gerincén néhány apró horpadás van. Finn nyelvkönyv - Tanfolyamok és magántanulók számára (Tankönyvkiadó, 1974, 340 oldal) NÉHÁNY SZÓ A KÖNYV HASZNÁLÓIHOZ 1. Minden lecke módszertani egység. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy leckét egyszerre kell átvenni. Ellenkezőleg : a leckék úgy vannak felépítve, hogy a tanuló a rendelkezésére álló időnek megfelelően kisebb részekre oszthatja őket. 2. Legyen a tanulás folyamatos. Minden nap legalább egy órát foglalkozzunk a finn nyelvvel -- ha egyszer elkezdtük a tanulást. Nulla dies sine linea: egy nap se teljen el foglalkozás nélkül! 3. A finnt -- mint minden idegen nyelvet -- hangosan kell tanulni. Semmiképpen sem elég szemmel olvasni. Fennhangon, világos, érthető hangképzéssel olvassuk az olvasmányt, mondjuk a szavakat, a nyelvtani példákat és a gyakorlatokat. 4. Az írás legyen állandó kísérője a tanulásnak. Másoljuk le külön füzetbe a szavakat, megint másba a nyelvtani példákat. Az magától értetődik, hogy a gyakorlatok feladatait mindig írásban kell elkészíteni. 5. Repetitio est mater studiorum. Azaz: ismétlés a tudás szülőanyja. Ez a mondás fokozottan érvényes az idegen nyelvek elsajátítására. Nézegessünk vissza olykor-olykor a már elvégzett leckék (és a hangtani bevezetés) anyagára! Különösen fontos, hogy az üj lecke anyagával párhuzamosan a visszautalásként megjelölt paragrafusokat minden esetben alaposan nézzük meg. 6. Akinek nincs alkalma finn beszédet hallani, az okvetlenül keresse meg a rádió finn nyelvű adásait. A finn nyelvnek könyvből el nem sajátítható zenéje, a hangképzésnek sok-sok finomsága magától megragad a fülben. S így lassan hozzá fogunk szokni ahhoz, hogy figyelemmel tudjuk követni a természetes beszédtempót 7. Igyekezzünk minél előbb az aktív nyelvhasználat útjára lépni! Ezt valamennyire megközelíthetjük már finn újság és finn könyvek olvasgatásával. Még közelebb jutunk a célhoz, ha levelező viszonyba lépünk finn emberekkel. A végcél azonban : elutazni Finnországba. A finn föld szépségei s a finn kultúra alkotásai, no meg a közismert finn vendégszeretet minden magyart hívogat Észak hónába. Orinea matkalle! Magyar-finn szótár ( Akadémiai Kiadó, 2006, 856 oldal) Papp István 1962-ben jelentette meg finn-magyar szótárát. Már a következő évben hozzáfogott a magyar-finn változat anyaggyűjtéséhez. Addig mindössze egyetlenegy magyar-finn zsebszótár látott napvilágot. A hatvanas évek elején ez a mű elfogyott, de már koránál és terjedelménél fogva sem felelhetett meg a mindjobban kiszélesedő finn-magyar kapcsolatok révén megnövekedett igényeknek. Egy korszerű magyar-finn szótár hiányát magyarok és finnek egyaránt érezték. Ennek következménye volt, hogy Papp István javaslatára a magyar-finn szótár elkészítésének támogatását felvették a finn-magyar kulturális munkatervbe. A magyar fél magára vállalta a munkálatok költségeinek fedezését és a szótár megjelentetését, a finn fél pedig lehetővé tette, hogy a szerkesztő minden évben több hónapot töltsön Finnországban, a jyväskyläi nyári egyetemen előadóként és ösztöndíjasként. Finn-magyar kéziszótár (Akadéimiai Kiadó, 2007, 1119 oldal) Szinnyei József Finn-magyar szótára óta (1884) hasonló mű sem hazánkban, sem Finnországban nem jelent meg. Szinnyei könyve nagy jelentőségű alkotás volt a maga korában, sőt a népnyelvi és a régebbi irodalmi szövegek olvasása alkalmával még ma is sokszor folyamodunk hozzá: természetes azonban, hogy a beszélt nyelv és a modern irodalmi nyelv tekintetében ma már lépten-nyomon cserben hagy. A finn érdeklődésű magyarok és a magyarul tanuló finnek ezért már évtizedek óta kénytelenek voltak valamely közvetítő nyelvhez folyamodni s főképpen finn-német, illetőleg német-finn szótárakat forgatni. A jelen finn-magyar szótár a modern finn köznyelvi és irodalmi szó- és kifejezéskészlet alapanyagát foglalja magában. A népnyelvi, a régies, a ritka használatú vagy más különleges stílusárnyalatú szavak, kifejezések köréből csak egészen keveset vehettünk fel - elsősorban azokat, amelyek irodalmi szövegek olvasásában vagy a mindennapi nyelvhasználatban nagyobb zökkenőt jelentenének. Sajnos, nem lehetett célunk a Kalevala-szókincs feldolgozása. Ez egyfelől veszélyeztette volna szótárunk alapjellegét, másfelől szétfeszítette volna annak szűkre szabott kereteit. A Kalevala olvasója egyébként is külön Kalevala-szótárhoz kénytelen folyamodni. E tekintetben Aimo Turunen Kalevalan sanakirja (Helsinki 1949) c. könyve a magyar érdeklődőknek is jó szolgálatot tehet. Felvettük viszont a leggyakrabban használt keresztneveket - még akkor is, ha - mint gyakran megesik - nem tudjuk megadni a magyar megfelelőjüket. A keresztnevek kiválasztásában Hannes Teppo és Kustaa Vilkuna Etunimikirja (Helsinki 1947) c. könyvének anyagát használtuk fel. Itt jegyezzük meg, hogy Kustaa Vilkuna újabban hasznos, közérdekű könyvet írta finn keresztnevek eredetéről, történetéről Oma nimi ja lapsen nimi. Tietoja etunimistämme (Helsinki 1959) címmel. Végül helyet kapnak szótárunkban a leggyakrabban használt rövidítések - a feloldással és a magyar értelmezéssel együtt. Főforrásunk itt Aarni Pettilä rövidítésgyűjteménye volt, amely Suoman kielioppi (Porvoo-Helsinki 1957) c. nagyszabású leíró finn nyelvtanában jelent meg (49 kk.).