Feltört ugar

...A Solohov emberei nem paraszti pojácák, hanem emberek, igazi emberek. Okos-ravaszok vagy indulatosak, dolgos-szorgosak vagy "könnyű fogású"-ak, és ami változatot csak tud adni az emberi világ s benne az évezredes szolgasággal nyomorított paraszti világ, az mind igaz, az mind természetes itt. Mind a maga helyén van, és mind azt mondja, azt cselekszi, ami a jelleméből következik. Scsukar apó azt mondja, azt cselekszi, ami a jelleméből következik. Scsukar apó éppolyan valóságos paraszt, mint Cervantes Sancho Panzája, és a maga módján éppúgy a saját eszét-természetét követi... Solohov képei, hasonlatai nem a paraszti világ és a paraszti gondolkodás közhelyei, mint a népieskedő íróknál szokott lenni. Ami tősgyökeres népi-paraszti benne, az javarészt felfedezés, azt még nem írta le, vagy nem írta bele a műveibe senki... Ha a népi élet mozzanatai írói, költői kifejezést kapnak, mint Arany Jánosnál és íme, Solohovnál, akkor érte el az író a legnagyobb és legnemesebb célt: úgy emelkedett fel a világirodalom magaslataira, hogy otthon a faluban is megértik. Az lesz az osztálytalan szocialista társadalom igazi írója, akit mindenki olvashat..