Felmászok a létra

Akadnak előkelő szavak, amelyeket - Fülig Jimmyhez hasonlóan - mindig irigyeltem használóiktól. E szavak egyike az alighanem. Aztán telik-múlik az idő, és az élet elém hozza a helyzetet, amikor a szó használata nagyon is indokolttá válik. Ám e helyzet olyan, hogy - ugyancsak Fülig Jimmyhez hasonlóan - jobb volna elillanni belőle. Íme: Alighanem ez az utolsó verseskötetem. Persze nem biztos, mert a statisztikák csak statisztikák, a tudomány napról napra fejlődik. Bármilyen prognózis ellenére előfordulhat, hogy sok kötetnyi vers megírása vár még rám. Előfordulhat egyelőre azonban úgy fest, erősebb az alighanem. E helyzetben döntöttem úgy, hogy új könyvem egyben korábbi verseim összkiadása is legyen. Ezért szerepel benne az 1995-ben megjelent B-változat és a 2009-es Művirágok a szimbolizmus oltárára teljes anyaga. A könyv nagyobb részét a tényleges új kötet teszi ki, a Szélesre tárt jelen. Ennek versei szükségszerűen számot adnak a fent taglalt alighanem-ről is, de nem szűkítik be a fókuszt. Ellenkezőleg; szeretném azt hinni: szélesre tárják.