Feledés

A történet igen egyszerűnek látszik. Andrew Bolton riporter 12 évi boldog házasság után özvegyen marad. Felesége, Laura gondolataiban ezután is mindig jelen van, életét, cselekedeteit továbbra is a halott asszony irányítja, s a férfi megbeszéli vele napi dolgait. Egy napon azonban új szerelem érinti meg Andrew-t. Sara iránti vonzalmát kétségek között éli meg, mert állandó lelkiismeretfurdalást érez amiatt, hogy Laurán kívül képes más nőt is szeretni. Gondolataiban összekeveredik múlt és jelen, s az egymásra csúsztatott idősíkokban elevenednek fel a feleségével töltött évek emlékképei. Retteg attól a naptól, amikor az asszony alakja a múltba vész, mert úgy érzi, akkor veszíti el végérvényesen. Munkája során találkozik Catherina Samuelsen írónővel, s Bolton gondolatai a továbbiakban - egy színmű felolvasópróbájának részeseként - Catherina darabja köré rendeződnek. A színmű halottak monológja, mely élet és halál kérdését boncol- gatja. Végig tudjuk-e játszani szerepeinket, kellően szóhoz jutunk-e, vagy a végső távozáskor magunkkal kell vinni a kimondhatatlant? A történetbeli írónő gondolatai közvetítik Josephine Hart életről és halálról alkotott véleményét. Már-már filozofikus gondolatok ezek; ,,sajátos feledékenység van belénk programozva. Az feledteti velünk, hogy el leszünk feledve. Sokan le akarják győzni a feledést az örök emlékezéssel. De ha nekünk is menni kell, ki fog ránk emlékezni?" A szerző angolszász nyelvterületen a legolvasottabb írók egyike. A lélek rejtett zugait faggató, gondolatgazdag regény - a komolyabb olvasmányra vágyó nőolvasóknak ajánlható.