Fecsegő csecsebecsék-Az apáca

A francia felvilágosodásban nincs "apolitikus", nincs "visszahúzódó" író, kis és nagy egyéniségek egyazon lánggal lobognak a kor nagy feladataiért. Magán- és közélet oly egy, mint soha máskor, a publicisztikus témáktól senki sem riad vissza, nem egy remekmű született belőlük. S ez adja hosszú századok múltán is romlatlan üdeségüket. Mert ők, a franciák, mint Marx megjegyezte róluk, élettel és gráciával töltötték meg az angol materializmust. A francia felvilágosodás a forradalom előtt az utolsó és legnagyobb szabású támadás a régi rend szellemiségének minden formája ellen, s e nagy kor egyik legnagyobb, legtevékenyebb, legfüggetlenebb szelleme Diderot. A Fecsegő csecsebecsék egészen korai műve, s születésekor reneszánszi szabadszájúsága botrányt kavart, pedig az akkori olvasó éppúgy láthatta, akárcsak a mai, hogy a történet inkriminált kerete - amely egyébként régi vándormotívum - fontos politikai, társadalomkritikai mondanivalóknak, a roppant sokoldalú érdeklődésű Diderot sokféle ismeretanyagának, sőt a megújuló filozófiának összefoglalására szolgál. Nem kisebb megbotránkozás és izgalom fogadta Diderot legismerteb művét, Az apácá-t se, amelynek hősnője egy korabeli női kolostor intimitásáról tudósítja az olvasót.