Fátyla jókedvemnek

kérget tapaszt rám az élet/ már semmit sem érzek/ csak félek/ untig/ üvöltő mit nekem fájdalomig/ nem a haláltól/ nem is az élettől/ hanem ami közte van/ félek a nagy csatáktól/ a nagy döntésektől az értekezletektől '- írja a kisimult, megfogható konfliktusok nélkülivé vált, nagy érzelmektől 'megszabadított', mégis borzalmakkal teli világunkban a magányosan gondolkodó költő. A kötet nyitó verse fohászkodó helyzetleírás (Érzések kusza ingoványa), melyet a magyarázatkísérletek követnek. A verseket prózával vegyítő kötet írásai számba veszik egy vívódó ember rendet, rendszert, értelmet, érzelmet akaró kapaszkodóit. A kötet egyik szála a klasszikus szépségideálok, érzelmek felidézése (Tepidárium, avagy a legköltőibb nőábrázolás; Szövi a lélek a vásznat), másik vonulata a személyes múlt és az időnként abszurd jelen bemutatása (A kenyér tisztelete; Csupaszizom-bűvölet; Ülés; Amikor nevedet felejted). Hodossy Gyula megosztja olvasóival napi konfliktusait, és a művészet, a magyarság, a könyvkiadás kérdéseit is. Az Olvasó pedig otthon érzi magát a költő által teremtett-ábrázolt egyszerre abszurd, groteszk és realista világban.