És lámpást adott kezembe az Úr

Ez a regény a múlt századi Amerika romantikusnak tartott, ám valójában zord világába vezeti az olvasót. Miután a század első felében benépesült az Atlanti óceán partvidéke, Európából érkező bevándorlók százezrei indulnak útnak a hatalmas füves síkság, a préri felé, hogy feltörjék a szűzföldet és keserves munkával új otthont és hazát teremtsenek. Küzdelmes életükben hosszú évekig csak lelkünk mélyén dédelgethetik álmaikat: a gazdag termést, az abbamaradt iskolai tanulmányok folytatását, a megérdemelt pihenést és a nyugodt öregkort. Ezzel szemben a valóság: éhínég évről évre, rettegés az indiánoktól, halálesetek és szerencsétlenségek sora... A szereplők ennek ellenére töretlen bizakodással tekintenek a jövő felé, nem lázadoznak sorsuk ellen, egész lényükből boldogság sugárzik, hiszen lámpás adatott kezükbe az Úr az eljövendő nemzedékek számára! Az írónő, aki századunk első felében maga is hosszú ideig középiskolai tanár volt az USA prériterületein, utánozhatatlan atmoszférát teremtve mutatja be regényfolyamában a pionírok korát nemzedékről nemzedékre.