És erőt vevének a vizek a földön

Bo Beskow, a világhírű svéd festő kisregénye ótestamentumi parafrázis. Noé történetét dolgozza föl. A bárka, amely százötven napig sodródott kormány és vitorlák nélkül, céltalanul a végtelen vizeken, az élet úszó szigete. Noé népes családjának és állatseregletének egyetlen napjába gyilkos és szerelmes indulatok, lágy és vad szeretkezések, vérengző öldöklések és nemes párharcok, meghitt, önfeláldozó kapcsolatok és alattomos gaztettek zsúfolódnak: az emberi jellemek és viselkedések őstípusai: pusztítás és nemzés, a keserűség és öröm forrása ugyanaz a hajó minden szintjén. Noé alkoholmámorban társalkodik az Úrral a fedélzeten, míg ördögi fia a hajófenékben hasist szíva forralja sötét terveit. Az emberiség történelme és jövője úszik a bárkán, a maga megváltoztathatatlan, elrendelt végzetszerűségében, mondja a festőművész-prózaíró játékosan hívő, apokrif meséje.